Délmagyarország, 1911. június 24. –  Nem tudni biztosan, mit mond róla az álmoskönyv, de bizonyos, hogy a pincében elaludni nem jó. Mert utána könnyen arra ébred az ember, hogy a tolvajláson csipték. Nem mernök ezt igy általánositani, de speciálisan igy esett meg Dunai Istvánnal és Kocsis Sándorral, akik a szegedi Csillag-féle vendéglőben szolgáltak. S mert az étvágy evés, illetve kiszolgálás közben jön meg, a két férfiu nagyon megszerette az alkoholt s ha nem juthatott hozzá másképen, álkulcscsal lement a pincébe és nyolc-tiz üveg bort fölszabaditva a pince homályos rabságából, titokban felöntötték. Egyszer azonban végzetes feledékenységgel ott feledték magukat a pincében s ott, a hely szinén itták meg a bort, nehogy el kelljen lopniok. Ezen a tisztességes eljáráson azonban rajtavesztettek: elaludtak a bortól s a gazda keresvén őket, nemcsak annak jött nyitjára, hogy hol maradt a két szolga, hanem annak is, hogy kik szabaditották őt meg mindennnap egy pár üveg borától. Följelentette őket. A szegedi törvényszék hat-hat hónapi börtönre itélte a két szolgát, aki nemcsak a pincét tévesztette össze a hálószobával, hanem a tied és az enyém fogalmait is egymással.

Ez a cikk eredetileg a Délmagyarország című lapban jelent meg 1911. június 24-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.