A kínai autógyár és a sajtószabadság

Múlt héten csütörtök dél körül kínai delegáció érkezett a szegedi Városházára. Hogy valami lesz, azt már két napja lehetett tudni a bejárat fölött himbálózó kínai zászlóból, de hogy kik, mikor és miért jönnek, azt – ahogy később kiderült – csak kevesekkel közölte a városvezetés. Tudomásunk szerint mindössze csak a kormánypárti Délmagyar és az önkormányzati fenntartású Szeged.hu volt jelen Botka László polgármester, Kung Tao nagykövet és a BYD képviseletében Li Hsziang találkozóján, mely során újságírók jelenlétében az autógyár építkezésének helyszínére is kilátogattak.

Ilyen most történt először, a sajtót eddig nem engedték be egyszer sem a leendő BYD-gyár területére az építkezés megkezdése óta.

A város egyik jelentős hírportálja, a Szegeder – ahogy az már a múltban számtalan más önkormányzati eseménynél is előfordult – nem volt a meghívottak között, de még a Magyar Távirati Iroda (MTI) sem írt a találkozóról: feltételezhetően őket sem hívták. De miért problémás ez? Azon kívül persze, hogy ez ugyanaz a gyakorlat, mint amit az a kormánypárt is végez a sajtóval, amit a szegedi önkormányzat az elmúlt években többször – és legtöbbször jogosan – kritizált.

Az, hogy egy ennyire jelentős, közérdeklődésre számot tartó eseményről, mint a kínai nagykövet és a város vezetőségének találkozója, a város független sajtóját kizárták, komoly kérdéseket vet fel a városvezetés sajtószabadságról alkotott képével, etikai elveivel, de még a polgárok tiszteletével kapcsolatban is.

A sajtószabadságba ugyanis beletartozik az is, hogy minden hiteles és független média számára biztosítják az egyenlő hozzáférést az ilyen jelentőségű eseményekhez. Ha csak az állami vagy az önkormányzati sajtót hívják meg, az a közéleti pluralizmus csorbítását eredményezi, és hogy csak bizonyos médiatermékek számolhatnak be valamiről, az a történések egyoldalú bemutatását segítheti elő.

A BYD kapcsán érdekes mód ez történhet akkor is, ha két szemben álló politikai oldal médiája vannak jelen, hiszen a gyár idetelepülésének ügyében nagy egyetértés mutatkozik a kormány és a városvezetés között.

Egy olyan kritikus médium, mint a Szegeder, kizárásával a közönség objektív és árnyalt tájékoztatása sérül. Amikor egy független médium kimarad egy ilyen fontos eseményből, a sajtószabadság gyakorlatának korlátozásáról beszélhetünk, ami ellentétes az alkotmányos és a demokratikus értékekkel is.

Ha kizárnak egy sajtóterméket, az nem képes eljuttatni a saját értékrendje és objektivitása mentén készített, kritikus vagy alternatív nézőpontot képviselő tájékoztatását a közönséghez, ami különösen fontos lenne egy olyan városban, ahol a közszolgálatinak vehető önkormányzati média erősen kötődik a vezető politikai oldalhoz. Az információs versenyben a kizárt szereplő alulmarad, a véleménypluralizmus hiánya miatt pedig

a polgárok veszítik el a lehetőséget, hogy különböző perspektívák alapján alakíthassák ki saját véleményüket.

Az eredmény egy torzított vagy hiányos kép lesz a világról, jelen esetben egy a város fejlesztését érintő, stratégiai fontosságú eseményről.

Egy városvezetés elvileg minden polgár és minden média szolgálatában áll. Ha azonban szelektálja, hogy mely szerkesztőségeknek biztosít hozzáférést a közérdeklődésre számot tartó eseményekhez, az azt az üzenetet hordozhatja a helyi közösség számára, hogy a vezetés inkább a kontrollált, „baráti” sajtót preferálja, és esetünkben nem támogatja a független, objektivitásra törekvő tájékoztatást, nem nyitott az átláthatóságra.

Ez azért gáz, mert a választott tisztségviselők nemcsak a választóikat, de az általuk képviselt intézményes elveket is reprezentálják, amelyek közé az átláthatóság és az igazság tisztelete is beletartozik. Még akkor is, ha esetleg a kínai fél kérésére jártak el így.

A Vélemény rovatban megjelent cikkek a szerző álláspontját tükrözik, a teljes szerkesztőségéét nem feltétlenül. Ön is kifejtené gondolatait, hangot adna véleményének? Esetleg erre a cikkre reagálna? Közölje írását a Szegederen, írjon levelet a sztori@szegeder.hu emailcímünkre!