Amikor a huncut vadak felzabálják Márki-Zay Pétert

Lezárult a kampány, megvolt a választás, és az ellenzék olyan eredményt produkált, hogy lehet, inkább felnőtt filmekben kellene szerepelnie. Az elmúlt évek összefogás-bullshitje a kukába került, és ezért egyszemélyben Márki-Zay Péter a felelős. Legalábbis a hat párt egyes vezetői szerint, de erről majd később, előbb egy kis nosztalgia.

Márki-Zay Péter innen, a buborékból nézve elsöprően kezdte. Alapból szimpatikus volt, hogy az előválasztási kampány alatt az elmúlt harminc év jóléti hazugságait nem vette a szájára, és a vadbalos közegekben végig vállalta jobboldaliságát, kereszténységet, így a polkorrekt és unalomig ismert neoliberális narratívákhoz képest egy merőben punk attitűdöt hozott be, ami láthatóan a fiatalokat is megnyerte. Volt is utálkozás rendesen, a balos média sorozatban tagadta a létezését, majd mikor maga alá hajtogatta Karácsony Gergőt és behúzta az előválasztást, sokan csodát kiáltottak. Olyan mértékű messiásvárásban tört ki a rajongótábor, amit végül ő is benézett.

A köztes időben a régi elit szisztematikusan nézte semmibe a választók akaratát, ment a fintorgás, recsegett-ropogott az egész összefogás, merthogy „nem a mi kutyánk kölke lett a miniszterelnök-jelölt”, hiába volt ”demokratikus” az előválasztás, és hiába volt így Márki-Zay Péternek egy személyben több legitimitása, mint a hat párt egészének.

A leszállóágat már elemezni sem kell. Zavaros és mind üzenetében, mind hosszában túltolt beszédek, félreérthető fogalmazás és folyamatos magyarázkodás lett a vége a szerepléseinek, de annak ellenére, hogy az embernek gyakran volt az a benyomása, hogy „ez azt sem tudja, hol van”, még mindig ott volt a remény, hogy ha nem is kormányváltást, de mögötte az ellenzékkel azért egy nem kétharmados Fidesz-győzelmet hozhat még ez a kellemetlen figura, aki gyakran kiénekel a kánonból, bírálja szövetségeseit, de legalább tisztességes és nem vitézlett le az elmúlt évek során.

Aztán jött a Z-nap, megkezdődött a partraszállás, ahogy örökös doktor miniszterelnök úr fogalmazott, és az egész ellenzéki összefogósdi minden ígérete és koncepciója ment a levesbe. A történéseket élőben közvetítettük, és az egész napos munka után már szinte semlegesen hatott ránk Orbán győzelmi beszéde. Ami sokkoló volt, az inkább ezután jött, pedig

alapvető, hogy a huncut vadak a még ki sem hűlt Márki-Zay testét csócsálni kezdik.

A dögevést Jakab Péter kezdte meg, aki a megalázó vereségért egy az egyben Márki-Zay Pétert hibáztatta. Az a Jakab Péter, aki harminc ezüstért adta el a Jobbik maradék identitását a DK-nak, és aki az elmúlt években nem tudott mást, mint falusi kiskocsmák előtt egy rúd párizsival a hóna alatt ordibálni, vagy éppen egy tányér krumplistészta mögül végignézni, ahogy a Jobbik vidéki hálózata szétrohad, és a Fidesz és a Mi Hazánk a párt szavazóinak százezreit éneklik el mellőle. De végül Jakab Péter megnyugtatott, azt mondta, semmi gond, az összefogás megmarad, és a csúfos kudarcot vallott Márki-Zay nélkül robog tovább a vonat. Megyünk majd tovább, ő itt lesz velünk, kiváltképpen boldog lehet most a nemzet.

Kicsit sajnálom, hogy Jakab megszólalása után nem kaptam agyvérzést, mert végül jött Gyurcsány Ferenc és elmondta, hogy ő is velünk lesz.

Gyurcsánynak ebben már nagy rutinja van. Ő az elmúlt három kétharmad után is mindig megtalálta, ki a hibás; hol Szél Bernadett, hol Schiffer András, hol Vona Gábor voltak a nemzet árulói, de csúszott már el mindent eldöntő végső harc az MKKP-n is. Gyurcsány tudja, és azt mondja, hogy a hajó jó irányba tart, együtt sikerülni fog, csak most gyenge volt a kapitány, nélküle majd jó lesz. Gyurcsány Ferenc úgy látszik, nem lépett utcára az elmúlt hetekben, nem nyitott meg egy videót sem a YouTube-on, és nem látta, hogy a NER médiájának és a reklámpiacnak minden eresztékéből csak ő folyik, vele kenik össze Márki-Zayt, és ugyanúgy, mint az elmúlt tizenkét évben mindig, most is vele riogatják a magyart. Nem, Gyurcsánynak biztos nincs köze a negyedik kétharmadhoz ugyanúgy, mint ahogy az előző háromhoz sem volt.

Mindegy, aki kormányváltást akart, az ezt a választást alaposan beszopta. A változás illúziójának hazugsága újra gerinceket hajlított meg, és emberek százezrei mentek bele megint egy olyan alkuba, aminek az egyik végén milliós fizetés és parlamenti bársonyszék várja az egyik szereplőt, csalódottság és az elvei megtagadása szülte bűntudat a másikat. Én például az általam egyedül relevánsnak tartott MKKP helyett leszavaztam egy DK-sra, vagy MSZP-sre, franc se tudja már, meg amúgyis ki számolja. Mondjuk MSZP már nincs.

A fent idézett két beszéd után a hétfő reggeli deja vu teljesen indokolt volt. Minden maradt a régiben, tudatosult, hogy mégsem ez a harc lesz a végső, mégsem most kellett orrbefogva szavazni, hanem majd négy év múlva, addig meg itt lesznek velünk, készülnek a kormányzásra és nem adják föl, így mi sem adhatjuk. Tartják bennünk a lelket, miközben milliós fizetésekkel bazseválnak a Parlamentben Orbán Viktor olcsó bábszínházához és demokrácia-hazugságához. Ahogy az elmúlt tizenkét évben tették.

Hogy a mandátumokat fel se vegyék, csak leányálom, pedig tizenkét év után csak ez nem lett még kipróbálva, de hát a nép, az istenadta nép számít rájuk, meg amúgy ez is elég nagy áldozat a nemzetnek. Pedig „kurva erős kép” lenne nyugat felé is, ahogy a teljhatalmú Fidesz a Parlamentben egymaga szavazgat. Erre egyébként az LMP kedvenc fegyvere, egy petíció is született, amit érdekes módon senki sem tekint legitnek, és igazából nem is figyeltünk rá, nem futott be nagy karriert, de itt lehet kitölteni.

Ha ez nem valósul meg, márpedig nem fog, akkor azt remélem, hogy ha egy igaz kijelentés is elhagyta valaha Jakab Péter száját, akkor az az volt, hogy Márki-Zay Péter beszántotta az ellenzéket. Mert ennek így nincs értelme, ennyi év után ezt azért be lehet látni. Vannak ám itt más hobbik is, például a társadalom közösségi ügyek iránt érzékenyebb fele a tanárok tüntetésén is levezetheti lázadó energiáit és hozzácsatolhatja saját ügyeit, lehet végre vagy továbbra is polgár, a többi meg átszokhat a focira, és ott élheti ki rajongását, szerelmét vagy éppen gyűlöletét, kinek hogy.

Mert nincs már Jobbik. LMP már régóta nincs, de nincs már MSZP és Párbeszéd, és nincs már Momentum sem. Egy kondér moslék van, amit vagy kinyalunk négyévente újra és újra, vagy kiöntünk a francba, és akkor talán tényleg lesz esély arra, hogy a Fidesz is eltakarodjon.