„Mostanában, nem egyszer jogos közfelháborodást kiváltva szegényedik városképünk egy-egy 80–100 éves polgárház lebontásával. 1968 nyarán azonban – a csákányok és a robbantás zajától eltekintve – néma csendben tűnt el építészeti örökségünk egyik eklektikus neobarokk ékköve” – így írtak korábban a nagy árvíz pusztította elődje helyére a hívek adományaiból épített, Halmay Andor tervezte, 1884-ben felszentelt Kálvária-kápolnáról. Eltüntetésére ideológiailag semleges okot talált a hatalom: kellett a hely egy új benzinkútnak.

Az épület helyén, a szegedi Kálvária téren korábban egy Szent Rókus és Szent Sebestyén tiszteletére emelt kápolna állt. Ezt a város 1738-ban építtette az éppen pusztító pestisjárvány emlékére és „kiengesztelésére”. A rókusi Xenodichium, azaz a pestisből felgyógyultak utógondozását szolgáló intézmény mellett avatták fel.

Az 1879-es nagy szegedi árvíz miatt az egykori Kálvária téri kápolna is elpusztult. Néhány évvel később azonban már újat emeltek a helyére, amelybe átkerült a korábbi épület három kőkeresztje, valamint Mária, Szent János és Mária Magdaléna szobra is.

1900-ban stációk, azaz Jézus keresztútjának állomásait ábrázoló alkotások kerültek a térre. 14 képet a pár évtizedig Szegeden oktató Kacziányi Ödön festett, majd mikor ezek tönkrementek, a pályakezdő Tóth Molnár Ferenc pótolta őket. A festmények nem voltak túlzottan időtállóak, így 1934-ben öntöttvas domborműveket helyeztek el a téren, ezek a zebegényi kálváriánál látható alkotások másolatai voltak.

A Kálvária-kápolnát megviselte a második világháború, sérüléseit azonban az egyház már nem tudta, az állam nem akarta javítani. A stációkat vandálok rongálták meg, akiket akkor a közfelháborodás hatására meg is büntettek, az alkotásokat eltávolították, majd maga a kápolna is erre a sorsra jutott.

A húsvéti körmeneteket még az utolsó időkig megtartották, mígnem az állam azt az ürügyet találta a szakrális épület lebontására, hogy éppen ott lenne szükség egy új benzinkútra.

„A kommunista hatalom valamivel több mint húsz évig tűrte meg a Kálváriát, bár már 1952-ben elhordatta a stációk domborműveit, később elszállíttatta a kereszteket is, majd nemsokára csákányokkal akarta szétveretni az Úr házát. És mivel az ellenállt, 1968-ban pontosan úgy járt, mint 1965-ben a Nemzeti Színház, vagy 1951-ben a Városliget szélén a Regnum Marianum: felrobbantották” – írta az esetről Domonkos László szegedi újságíró.

A stációkat 1997-ben a móravárosi templom, a Szent Kereszt Plébánia kertjében állították fel újra. Az épület emlékét korabeli fotók és festmények őrzik, köztük Zoltánffy István alkotása, amely ma apai örökségként Domonkos László lakásának dísze.

Az egykori Kálvária-kápolna helyén ma már nem benzinkút, hanem kereszt áll. Ezt 2011-ben állíttatta közösen az Élhető Szegedért Egyesület, a Szent Kereszt Plébánia és a Móravárosért Egyesület. A Szeged folyóirat 2018-as cikke szerint egyébként „van remény arra, hogy 2028-ra, lerombolásának 60. évfordulójára eredeti formájában újból állni fog a kápolna”, de azóta ezzel kapcsolatos új fejleményekről nem nagyon lehetett olvasni.