Annyi új eredmény született az 1526. augusztus 29-én elvesztett mohácsi csata kutatásában az elmúlt években, hogy a tudósoknak lassítaniuk kellene – írta levelében Fodor Pál, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, akinek üzenetét egészségügyi okokból Molnár Judit történész, az SZTE oktatója és a társulat Dél-alföldi Csoportjának vezetője olvasta fel a szegedi konferencián.

A háromnapos Mohács 1526 – Szeged 2026 multidiszciplináris nemzetközi konferencia szerdai megnyitóján részt vett és köszöntőt mondott Rovó László, az SZTE rektora, Kozma József, a szegedi közgyűlés kulturális bizottságának elnöke, Horváth Dezső, az SZTE TTIK dékánja, valamint Papp Sándor történész professzor, aki Racsmány Mihály BTK-dékánt helyettesítette, és Hohmann Judit professzor, akadémikus, a konferencia főszervezője, az MTA SZAB elnöke.

„A múlt ismerete a közösségi önismeret alapja” – mondta Rovó László a Szeged.hu tudósítása szerint. A rektor úgy vélte, nem véletlen, hogy Szeged ad otthont a konferenciának, hiszen az egyetem több karának és tanszékének kutatói az elmúlt években sokat tettek azért, hogy pontosabb ismeretek álljanak rendelkezésre a csatamezőn történtekről.

Kozma József arról beszélt, hogy Szeged történetét is több sorsfordító esemény alakította, a város pedig képes volt a túlélésre és az újrakezdésre. Felidézte, hogy a török hódoltságot megelőző időszakban a település egyik virágkorát élte, és az Erdélyből érkező sószállítmányok elosztóközpontjaként a kor egyik legfontosabb és leggazdagabb magyarországi településének számított.

Fodor Pál négy szempontot ismertetett annak alátámasztására, hogy a mohácsi csata jelentősége nagyobb annál, mint ahogyan korábban gondolták. A kutatások szerint minden kétséget kizáróan ez volt a XVI. század legnagyobb csatája, a két sereg létszáma pedig kétszerese volt a század következő legnagyobb ütközetében részt vevő katonák számának. A csata kimenetele az Oszmán Birodalom, Magyarország és Európa számára is sorsdöntő volt, Szulejmán szultán pedig személyesen vett részt benne.

A történész egy Ottlik Géza-idézetből kiindulva arról is beszélt, hogy a magyarok szeretnek ünnepelni a vereségeiket. A kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy a csatavesztés nem azért következett be, mert a XVI. századi Magyarország ne tett volna meg mindent, amit lehetett. Fodor szerint az elmúlt években annyi új eredmény született, és ezek annyi korábbi megállapítást írtak át alapvető pontokon, hogy valamennyi érintett tudományág kutatóinak ideje volna lassítania.

A mohácsi csata kutatásában a történészek és hadtörténészek mellett nyelvészek, régészek, irodalomtörténészek, biológusok, fizikusok, kémikusok, antropológusok és genetikusok is részt vesznek. A kutatók között földrajzkutatók, geomorfológusok, hidrológusok és informatikusok is vannak, vagyis a vizsgálatok számos tudományterület eredményeire támaszkodnak. A felsorolás a konferencián elhangzottak szerint sem tekinthető teljesnek.

A mohácsi csata és annak következményei az európai politikában is olyan jelentőségűek voltak, hogy Fodor Pál szerint „Mohács nem magyar ügy többé”. A történész szerint az esemény ennél is több, amit az is jelez, hogy az utóbbi időben a török történészek és a török történetírás is kiemelt érdeklődést mutat az 1526-os magyarországi csata iránt. A szegedi konferenciára különösen sok török történész érkezett előadóként, de a tanácskozás nem kizárólag emiatt nemzetközi.

Fodor Pál szerint a mohácsi csata mást jelent a török és a magyar történészek számára. A török kutatók elsősorban a birodalomépítés szempontjából vizsgálják az 1526-os csatát, valamint a Magyarország területén folytatott háborúkat és ütközeteket. A magyar történészek ezzel szemben jellemzően a hódítóval szembeni küzdelem nézőpontjából értelmezik az eseményeket és azok következményeit.

„Kakukktojásnak érzem itt magam” – kezdte beszédét Horváth Dezső, az SZTE TTIK dékánja, majd maga oldotta fel az ellentmondást. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a mohácsi csata kutatásában az elmúlt években olyan összetett vizsgálatok indultak, amelyekbe a természettudományok több területének képviselői is bekapcsolódtak, így a történeti kérdések vizsgálata már nem kizárólag a bölcsészettudományokra támaszkodik.

„Nyitott kérdések sora maradt fenn máig a csatavesztés kapcsán” – mondta Hohmann Judit, a konferenciának helyet adó Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke. A házigazda arról is beszélt, hogy Mohács környékéről származik, ezért számára az 1526-os történelmi esemény nem csupán tudományos témát jelent, hanem személyes kapcsolódást is jelent a konferencia központi témájához és helyszínéhez.

A háromnapos konferencia két plenáris előadással kezdődött szerda délután. Az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának két professzora, Papp Sándor és Kasza Péter tartotta az első előadásokat. Papp Sándor „Magyarország a Habsburg és a Valois konfliktus között az Oszmán Birodalom (1519–1526)”, Kasza Péter pedig „Harc az emlékezetért – Mohács narratívák” címmel beszélt a résztvevőknek.

A konferencián egy olyan Batthyány-leszármazott is megjelent, akinek őse, Batthyány Ferenc horvát bánként részt vett a mohácsi csatában. Ő vezette a magyar haderő jobb szárnyát, amelynek hatezer lovas katona is a részét képezte. A külföldön élő leszármazott rövid, angol nyelvű felszólalása után nagy tapsot kapott a konferencia résztvevőitől.

A tudományos tanácskozás csütörtökön és pénteken is folytatódik Szegeden, a háromnapos konferencia további programjaira pedig szabad a belépés. A szervezők szerint a rendezvényen több tudományterület kutatói vizsgálják az 1526-os mohácsi csata történetét, annak előzményeit, következményeit és emlékezetét, a részvétel pedig a hátralévő két napon is minden érdeklődő számára biztosított.