A HUN-REN működésében torz ösztönzők, túlzott adminisztráció és átláthatatlanság jelent meg, miközben a szükséges reformok elmaradtak – írja a HVG. A lapnak Tóth Szilvia Zita, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Növénybiológiai Intézetének igazgatója és Horváth Péter, a Biokémiai Intézet vezetője részletezte a problémákat: például még az is előnyt jelenthet, ha egy kutató Kelet-Timorral vagy Üzbegisztánnal működik együtt, nem pedig egy magyar–német projektet visz.

A választás másnapján erősödtek fel a feszültségek a magyar tudományos életben, miután Magyar Péter többször kijelentette, hogy az új kormány visszaállítaná a kutatási szabadságot. A 15 intézményt, több mint 5000 munkatársat és mintegy 3400 kutatót tömörítő HUN-REN-ben addigra jelentős elégedetlenség halmozódott fel. A főigazgatók levélben bírálták a vezetést, ami példátlan lépésnek számít, miközben a Magyar Tudományos Akadémia jelezte, befogadná a hálózatot. A HUN-REN vezetői, Gulyás Balázs és Jakab Roland ugyanakkor visszautasították a kritikákat, és nyilatkozataik alapján nem terveznek változtatásokat, írja cikkében a lap.

„Nehezen, de érthető kezdeményezés volt, hogy az MTA-ról 2019-ben leválasztották a kutatóintézeteket, mert ott nem volt megfelelő minőségbiztosítás” – mondta Horváth Péter a HVG-nek. A programtervező matematikus a nizzai INRIA-n doktorált, majd nyolc évet dolgozott a Zürichi Műszaki Egyetemen. Finnországban volt kutatócsoportja, jelenleg pedig az SZBK mellett Münchenben kutatásvezető.

Horváth szerint nagy várakozás előzte meg, hogy hazahívták elnöknek a nagy nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező Gulyás Balázst, és azt is, hogy elkészítették a HUN-REN nemzetközi átvilágítását. „Az értékelést azonban nem ismertük meg részleteiben, nem vontak le jelentős következtetéseket, és főleg nem hasznosították, minden ment ugyanúgy tovább, mint korábban” – tette hozzá.

A nemzetközi átvilágítás Tóth Szilvia Zita szerint elsősorban forráshiányt és a kutatások széttagoltságát állapította meg, de ennek részletei nem váltak ismertté. „A szükséges reform helyett felépítettek egy hatalmas adminisztratív vízfejet, és úgy próbálták irányítani a hálózatot, mint egy vállalatot, közben pedig maga a kutatás lényege tűnt el az egészből” – fogalmazott a lapnak.

Tóth Szilvia Zita szerint a finanszírozási rendszerben több irracionális elvárás jelent meg, például rövid idő alatt növelt publikációs elvárások és az egyetemekkel közös publikációk számának emelése. „Ennyi idő alatt lehetetlen adaptálódni, és egyébként is, a cél inkább a nemzetköziesedés lenne, minél kiválóbb kutatóintézetekkel együttműködni Európában, ehelyett kamu, kényszerített társszerzős cikkeket írnak elő.” Külön kiemelték azt az előírást, amely

többek között Kína, Japán, Mongólia, Üzbegisztán vagy Türkmenisztán irányába ösztönzi az együttműködéseket,

miközben az EU-s országok csak másodlagos kategóriába kerülnek. Ez a gyakorlat szerintük torzítja a nemzetközi tudományos kapcsolatok súlyozását. Horváth Péter demotiválónak nevezte, hogy a vezetés „egy hétvége alatt, látszólag harc nélkül lemondott négy – bölcsészeti és társadalomtudományi – intézetről, amelyek az ELTE-hez kerültek”, miközben korábban az egység megőrzését hangsúlyozták. Meglepőnek tartotta azt is, hogy a vezetők tízmilliós fizetést kapnak, miközben sok kutató alacsony béren dolgozik.

A tavalyi, átlagosan 30 százalékos béremelés után az átlag kutatói bér 800 ezer forintra nőtt, de jelentős különbségek maradtak: egyes intézetekben egy PhD-val rendelkező kutató bére 380 ezerről 520 ezer forintra emelkedett. A további bérrendezéshez szükséges, idénre ígért 18 milliárd forint sorsáról nincs információ.

A vezetők kiválasztásának rendszere is megváltozott: a korábbi intézményi jelölés helyett központosított döntés születik, „jelenleg teljesen központi, gyakorlatilag kétszemélyes döntés körvonalazódik, és a döntési mechanizmus nem megismerhető”, vélte Tóth Szilvia Zita. A szegedi kutatók problémaként említették a Krausz Ferenc vezette Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozási Alapítvány létrehozását is, amely párhuzamos struktúrát jelenthet. Horváth Péter szerint „nem megkettőzni kellene a hálózatot, hanem megerősíteni”.

A megoldásként a kutatók egy átfogó, konszenzusos reformot javasolnak, amelyben az MTA ernyőszervezetként működhetne. Szerintük a tudománypolitikai irányokat a kutatói közösség bevonásával kellene kijelölni, és tisztázni kellene az alapkutatások és az alkalmazott kutatások viszonyát. A javaslatok szerint néhány tucat, kiemelt kutató és intézményvezető bevonásával kellene kidolgozni a magyar kutatás jövőjét. „A kutatók bizalmát élvező HUN-REN kutatóintézeti főigazgatókkal, a Lendület, az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázat győzteseivel, és az MTA elnökével […] közösen lenne érdemes az új kormánynak kidolgozni a magyar kutatás jövőjét” – mondta Horváth Péter.

Úgy tudni, hogy az MTA egyes elnökjelöltjei és HUN-REN-vezetők már felvették a kapcsolatot Magyar Péterrel. Eközben 123 kutatócsoport-vezető – köztük Lovász László – közös javaslatcsomagot dolgozott ki a tudományos autonómia helyreállítására. Állásfoglalásuk szerint az elmúlt évek átalakításai komoly terheket róttak a kutatókra, ezért széles körű konszenzuson alapuló reformokra van szükség. Javasolják a kutatóhálózat egységének helyreállítását, az ELTE-hez került intézetek integrációjának leállítását és az autonómia biztosítását.

Fontosnak tartják az egyetemek visszaintegrálását az európai kutatási térbe, valamint a stabil, politikailag kevésbé befolyásolható finanszírozási rendszer kialakítását. Emellett hangsúlyozzák, hogy a stratégiai célokat a szakmai közösséggel együtt kell meghatározni. A kutatók szerint szükség van átlátható életpályamodellre is, amely nemzetközileg versenyképes bérezést és kiszámítható előmenetelt biztosít. Úgy vélik, az új politikai ciklus lehetőséget teremthet a bizalom helyreállítására és a kutatási rendszer megerősítésére.

A HUN-REN vezetésének működését tovább bonyolítja, hogy gyakran változnak az adminisztratív vezetők. Emellett a 25 éves keretmegállapodás és a hatéves finanszírozási szerződés részletei sem nyilvánosak, még a főigazgatók előtt sem. A vezetés nem tett közzé átfogó pénzügyi és szakmai beszámolókat sem, ami tovább növeli a bizonytalanságot a kutatói közösségben.