Csongrád Megyei Hírlap, 1962. május 19. – A fiatalkorúak bírósága négyhónapi börtönbüntetésre ítélte a fiút – a büntetés végrehajtását háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztették. 

Úgymond szokványos történet lehetne. Falun általában könnyen be lehet jutni a házak udvarába, s még a lakásokba is. Már korábban, otthon, a családtól is lopott ezt, amazt, s kisebb összegű pénzt. Kellett a kocsmára. Aztán következett, hogy belopakodott az egyik szomszéd házba – tudta, hogy nincsenek otthon –, s pénz után kutatott. Pénzt nem talált, de lopott tojást, s ezt többször is megismételte innen is, más háztól is. 

E cselekedeteinél azonban érdekesebb és tanulságosabb az élettörténete:

Három idősebb testvére van: lányok. Az apa érzéseit talán így lehetne írásban jelölni: FIÚ született – nagyon büszke volt rá. (S már most megmutatkozott korlátoltsága. Mert lehet-e értelmes, okos ember az, aki attól teszi függővé örömét, szeretetét, hogy fia, avagy leánya született? Sajnos több ilyen példát is ismerek. Hallottam egy férfiről, aki be se ment a kórházba feleségéhez és újszülött kislányához, mert – fiút várt. Inkább elment a kocsmába és két napig mulatott.) Szóval ez az apa is örült, s – talán örömének, boldogságának kifejezéseként? – kezdte rendszeresen borral itatni a mindössze 4 vagy 5 éves gyereket. Ha beteg volt: „Igyék, ettől meggyógyul”. Ha egészséges volt: „Igyék, ettől erősödik”. 

Nem tudom, fizikailag mennyire erősödött meg, de szellemi „erősségét” megmutatja az, hogy 14 éves koráig mindössze az általános iskola IV. osztályát végezte el. Ezután itt is, ott is dolgozgatott, de sokáig sehol se maradt vagy maradhatott.

Lévén, hogy fiatalkorú, a községben többször kiküldték a rendőrök a kocsmából, de valahol valahogyan mindig tudott inni. Illetve csak akkor, ha pénze volt. Ezért kellet hazulról is, másoktól is lopni. 

Estefelé mentem ki a községbe. A tejcsarnoknál érdeklődtem, hogy merre laknak. Azt mondták, most ment haza az édesanyja és az egyik lánytestvére. (A lányok időközben férjhez mentek és elkerültek hazulról. Nem találtam otthon őket. Az egyik szomszéd mondta: „Egy hete nincs itthon a fiú. Elment az apjával Pestre. Ott dolgozik valahol a vasútnál, a pályafenntartásnál”. 

A bíróság a tárgyaláskor orvosi véleményt is kért. Azt állapították meg, hogy valószínűleg néhány éven belül teljesen megzavarodik a fiú. Az a fiú, akinek „örült” az apja, és négyéves korában erőszakkal bort töltött a szájába, – mert természetes, hogy akkor még kiköhögte-köpte az alkoholt a kisgyerek.

Ez a cikk eredetileg a Csongrád Megyei Hírlap című lapban jelent meg 1962. május 19-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.