Szeged és Vidéke, 1918. május 18. – Nyolcvan esztendős korában halt meg a börtönben egy vén betyár, akinek talán már csak egy pálya- és kortársa él Hódmezővásárhelyen. Nagyváradról jelentik, hogy a nagyváradi királyi ügyészség fogházában meghalt a bihari betyárvilág egyik leghirhedtebb alakja, Pacalos Pável József. Nyolcvan évet élt a vén gonosztevő és ennek a nagy időnek csaknem a felét fegyházakban töltötte el. A bünügyi nyilvátartó érdekes jellemzése följegyzi róla, hogy a letartóztatási intézetekben teljesen otthonosan érzi magát, a sok büntetés és vén kora csak testileg törték meg, de lelkileg bizonyos fölénnyel tekint a többi fegyencekre, akikben csak regrutákat lát. Javulás iránt még szándékot sem mutat, ezzel fejeződik be az öreg gonosztevő életrajza s alig szabadul ki a börtönből, ismét a vádlottak padjára kerül. Utolsó napjaira jut egy lopási eset. A vádtanács elnöke ki akarja hallgatni, a nyolcvanéves tolvaj azonban tagadólag rázza a fejét: 

— Már én csak az atyauristennek vallok! Földi biróval nem állok többet szóba. 

És ugy is történt. Pacalos Pável József ezuttal elkerülte a földi igazságszolgáltatást: holtan találták a cellájában. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1918. május 18-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.