Vásárhely és Vidéke, 1902. február 23. – A dolog, melyről itt rövidesen megemlékezünk, a gyulai őszi országos vásáron történt s szomoru hőse egy vásárhelyi czigány, kinek foglalkozása, a büntető törvényszék előtt tett saját vallomása szerint, nyáron a lócsiszárság, télen pedig a bumberdózás. Háládatlan mesterség mindkettő s azért a Fáraó-ivadék mellékesen zsebtolvajlással is foglalkozott, aminek azonban rosz vége lett, mert először is jól helybenhagyták érte, azután pedig most szépen el is kaszlizták.

Ugy esett a dolog, hogy Sztojkó Antal az ősszel, mikor még a lakodalmas szezon nem köszöntött volt be s a bumberdónak nem vehette hasznát, felczihelődött s elment a gyulai vásárra, arra számitván, hogy vagy a lócsiszársággal, vagy a zsebtolvajlással valamit keres a konyhára. A lóvásár azonban gyenge volt, ott nem boldogult. Ellenben boldogult másféleképen. Meglátta ugyanis, hogy egy szőlősi bocskoros oláhnak, Anka Gavrillának degez bugyelláris virit a zsebében s amint ezt meglátta, egy gondolat villant át agyában, melyet szintén villámgyorsasággal követett a tett s a másik pillanatban már eszeveszetten rohant a vásári nép között, a saját zsebében a degez bugyellárissal.

— Tolvaj! Rabló! – kiáltotta a pénzétől megfosztott oláh kétségbeesetten s egyik ismerősével utána eredeti Sztojkónak, akit épen akkor csiptek el, mikor a 176 forintot tartalmazó bugyellárist ledobta a sárba s méltatlankodva fordult üldözőihez:
— Hát mit akarnak kentek? Bántottam én kenteket valamivel? Loptam én valamit?

Az önérzetes beszéd azonban nem használt semmit, mert minekutána Gavrilla uram felvette a földről pénzét, neki esett a többi oláhval a czigánynak s ugy helybenhagyták, hogy a rendőrség alig tudta kiszabaditani kezeik közül.

Ráadásul aztán Sztojkó Antal lócsiszárt és bumberdóst még törvényszék elé is állitották, mely elitélte 6 hónapi börtönre s ezt az itéletet a napokban a kuria is jóváhagyta.

Ez a cikk eredetileg a Vásárhely és Vidéke című lapban jelent meg 1902. február 23-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.