Öt nap börtön a vásárhelyi lélekkufárnőnek

Vásárhely és Vidéke, 1902. január 12. – Annak a szemérmetlen és minden tisztességérzetet lábbal tapadó prostitucziónak, mely az utóbbi időben egyre botrányosabban üti fel fejét városunkban, a héten ismét egy fejezete záródott le azzal az itélettel, melyet a rendőrkapitányi hivatal hozott egy konkrét esetből kifolyólag. Ötven korona pénzbirsággal és 5 napi elzárással sujtottak mindössze is egy olyan asszonyt, ki valóságosan üzérkedett fiatal leányok ártatlanságával, megmételyezve néhány forintért azoknak lelkét talán egy egész hosszú életre.

Az asszonyt, akit a rendőrség elitélt, Arany Juliannának hivják s állitólag cselédközvetitéssel foglalkozik. Mint ilyen szólitotta meg a piaczon Kovács Mari 18 éves és Nagy Mari 17 éves leányokat is, igérve nekik, hogy jó fizetés mellett elállitja őket Szegedre cselédeknek egy előkelő uriházhoz.

A fiatal leányoknak, kik épen hely nélkül voltak, tetszett a dolog s másnap Arany Juliannával be is zónáztak Szegedre, ahol aztán egy állitólagos ur, név szerint Szekler Ignácz meg is fogadta őket és pedig az egyik leányt szakácsnőnek, a másikat pedig szobaleánynak, fejenként havi 10 frt bér mellett, 40 frt tiszteletdijjal jutalmazván a cselédszerző asszonyt fáradozásaiért.

A leányok napközben takaritással töltötték az időt, este azonban gazdájuk szép ruhákba öltöztette őket s bekényszeritette a csinosan butorozott szobákba, parancsul adván, hogy mulattassák a vendégeket, mert ez szintén kötelességük. A két fiatal leány hirtelen megdöbbent s egy pillanat alatt tisztában voltak a helyzettel, hogy nyilvános bünbarlangba kerültek, honnan nincs menekvés. Aggódó félelemmel töltöttek el ilyen még egy éjszakát, mig korán reggel a kerítésen átmegszöktek s eljöttek haza, ahol feljelentést tettek a rendőrségnél.

Igy került aztán Arany Juliánna a rendőrség kezébe, mely 50 korona pénzbirságra és 5 napi elzárásra itélte a lélekkufárnőt, mig Szeker Ignácz kibujt a büntetés alól, mivel azt állitotta – és az ellenkezőt reá bizonyitani nem lehetett, – hogy a leányok tudták, miszerint nem cselédeknek fogadta fel őket s tanui voltak annak is, midőn érettük 40 frtot fizetett az elitélt aszszonynak.

Ez a cikk eredetileg a Vásárhely és Vidéke című lapban jelent meg 1902. január 12-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.