Csendélet egy szentesi tanyán

Alföldi Ellenzék, 1902. január 1. – Kálmán Gergely szentesi lakos mucsiháti tanyája Molnár Mihály és Hajdu János béreseire volt bizva, mert maga a gazda városi lakos lévén, ritkán járt ki a tanyára. Ne csodálkozzunk azon, hogy Molnár és Hajdu polgártársaink megunták az egyedüllétet s iszogatásra a nem tul messze eső csárdából öt liter bort hoztak. Ivás közben valami mulatság után néztek ami nekik is jól esik, de gazdájuknak is, uj évre egy kis meglepetést okozhat. Hajdu avval a tanáccsal állt elő, hogy legjobb lenne magát a tanyát felgyujtani, de Molnár nagy okosan közbe vetette, hogy bajos dolog lesz az, mert akkor hol hálnak az éjjel. A nagy tanácskozásban elfogyott a bor, bor nélkül pedig nem lehet tanácskozni. Ne is okoljuk őket valami nagyon, hogy pénz hiján bort a szomszéd tanyából voltak kénytelenek hozni. A szomszéd is aludt már s igy erre engedelmet sem kérhettek. Csak tiz napig tartott a muri, mert boron kivül akadt elegendő pulyka, liba s egyéb lábas jószág a négy szomszéd tanyán. Gazdájukét nem is igen bántották, csak meglepetésül s hogy számon is tudják tartani meddig is tartott a mulatság, minden nap csak egy-egy hizott libának tekerték ki a nyakát. A libákat aztán minden nap a szemétdombba temették s mindenik tetem fölé léczből fejfát is szurtak. A tizedik napon a gazda is kijött, de most sem sokáig maradt a tanyán, hanem besietett a városba, hogy elbeszélje a rendőrségen, milyen meglepetést csináltak neki az ő hüséges cselédei.

Ez a cikk eredetileg az Alföldi Ellenzék című lapban jelent meg 1902. január 1-jén. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.