Minden napra egy hagyma-cikk, mindegy, milyen, csak a hagymát piszkálja!

Makói Ujság, 1940. október 2. – Jelenség és pedig tipikus makói jelenség, hogy mindenki, aki ki akar tünni, fel akar emelkedni Makón, az a hagymába kapaszkodik. Ügyvédek, tisztviselők, politikusok, irók, tanárok és unalomból politizáló „magánzók”, akiknek büdös a mühely vagy a hagymakaparó, egyszeriben felfedezik magukban a hagymaapostolt. Lapok egzisztenciájukat alapitják erre az illatos növényre s – nem minden alap nélkül. Egykori kedves, jó kiadóm ezt valahogy igy fejezte ki: „Keskes fiam, fő, hogy minden hetipiacos napra legyen egy-egy hagyma-cikk. Mindegy, hogy milyen, fontos, hogy a hagymát piszkálja!” Azóta se sokat fejlődött az ujságcsinálás bölcsesége egyes makói sajtóberkekben. Miként az egyszeri kis tyuk a mindennapra egy tojást, ők is naponta meghozzák a maguk hagymacikkét.

Most a hagymanemesitésről olvastunk lelkes, népszerüsitő cikkeket. A hagymanemesités ugy értendő, hogy egyre nemesedik rajta egyesek hagymahirneve. Ez az Erdei, az az Erdei, ez a vegyész, az a Hagymagyöngy Miska, mind kiválóbb lesz általa, mindegyiknek nő a dicsősége. De arról egy szót sem zeng a hagymasajtó, hogy kinek a pénzéből megy ez a nemes népszerüsitő mozgalom. Pedig tudják bizonyára, hogy a hagymanemesitő telep évente körülbelül 6000 pengőt emészt fel annak az értékesitő szervnek a pénzéből, amelynek a rezsije kezdettől fogva többszörösére növekedett. Ezt csak szidni, csepülni, vádolni szokás.

Ez a cikk eredetileg a Makói Ujság című lapban jelent meg 1940. október 2-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.