
Illusztráció: Ráth Károly / Fortepan
Szeged és Vidéke, 1913. június 11. – Nyilassy Sándor meséli: Pár év előtt megszólitja a Végman-szőlő kapása, amikor kiérkezik a mütermébe:
— Hallotta-e már, tekintetes ur, mi történt a határban?
— Mi?
— Agyonvertek egy embert.
— Ugyan ne mondja! Aztán miféle volt?
A kapás vonogatja a vállát.
— Hát ilyen fotogrammosféle nyavalya, mint maga.
Ami annyit jelent, hogy vándorfotográfus volt az áldozat.
A falusi halottkémekről annyi tréfa szól, mint kevés más foglalkozásu népekről. A vicc ezekben az, hogy kitalálni nem lehet olyan bolondériát, amilyent ők irnak le.
Ilyen irás jött a héten Szegedre is. Azt mondja, hogy: Domonkos István élt 82 évet. Az a rubrika pedig, amelyik a kór nemét és a halál okát tünteti föl, igy töltődött ki: Veleszületett gyöngeség. – Az isten tartsa meg az olyan gyöngeséget, amely nyolcvankét évet kibir!
Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1913. június 11-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.