100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. március 19. – És még vitázunk azon, hogy kell-e orvos a pusztán, a tanyákon, mikor ugy dolgozik a kuruzslás, a babona, mint soha. Jó sor jár a kuruzslókra, nincs a ki gátat vesssen munkájuknak s valósággal ki vannak szolgáltatva az emberek a kuruzslóknak. A gyógyszertárakban nem mulik el nap, hogy egy-egy képtelen kéréssel ne fordulna oda valamelyik egyszerü ember. Csak pár esetet mondunk el.
1. Beállit az egyik gyógytárba egy pusztai legény. Szemébe néz a segédnek s fontoskodva szól.
— Négyszemközt szeretnék magával beszélni!
— Tessék! – szól a segéd, amint magukra maradnak.
— Hát kérem olyan por kéne, ami visszahuzza a lány szivit hozzám!
— Ki mondta magának, hogy van ilyen!
— Más is használta már ottan, mennyibe kerül?
— Egy forint, de hozatni kell, s csak pár hét alatt érik meg.
— Sajnálom, akkor nem használhatom, mer csak akkor van foganatja, ha nagypénteken adják be a lánynak…
2. Kis öreg asszony lép be a patikába. Fontoskodva szól:
— Kérök 10 krajczárért harang vért!
— Mire kell? – kérdi a segéd.
— Mögrontották a páromat, a görcs járja! Már a javas asszony is kigyónt belőle!
Nincs az a patika, hol ilyesmit ne adnának, egy kis vazelin pirosra festve, kész a harangvér. 5 pénz egy adag. Hogy tiz krajczárt tesz le az aszszony, kérdi a gyógyszerész.
— Két porczió kell? Mert a tiz krajczár két porczió.
— Nem az, – szól a kismama, – egy köll, de 10-ér, mer hogy nagyharangnak a vére köll!
3. Kislány lép be a patikába és emberzsirt kér 15 krajczárért.
— Mire köll? – kérdi a gyógyszerész.
— Pokolvarrul! Már használtunk mindönt, foghagymát, levendulát, de nem használt, most azután ezt ajálta egy bába, aki evvel gyógyitja a süjjösségöt!
Ezekhez az esetekhez pedig nem is kell bővebb magyarázat, beszél az magában is…
Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Reggeli Ujság című lapban jelent meg 1910. március 19-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.
