Délmagyarország, 1940. június 26. – Ismeretes, hogy a szegedi törvényszék külön tanácsa sorozatosan tárgyalja azokat az ügyeket, amelyekben árdrágítás címen tettek följelentést. Különösen sok ügy érkezik Hódmezővásárhelyről, ahol a közelmúltban burgonyarazziákat tartottak a piacokon és sorozatosan tettek följelentést olyan árusok és gazdák ellen, akik a megengedettnél néhány fillérrel drágábban árulták az elmúlt hónapokban a burgonyát. Kedden a törvényszék Habermann Gusztáv tanácsa ismét egy csoport vásárhelyi burgonyaárus ügyében tartott főtárgyaiért.

Szűcs János kereskedő ellen azért tettek följelentést, mert áprilisban a Gül Baba-burgonyát kilónkint, 20 fillérért árulta, holott a hatóságilag megállapított legmagasabb ára 13 fillér volt. A törvényszék 20 pengő pénzbüntetésre ítélte.

A következő vádlott Kovács Lajos 55 éves földműves volt, aki Imre fiával együtt 11 fillér helyett 20 fillérért árulta a burgonyát a piacon. Valamennyi vádlott azzal védekezett, hogy nem tudtak a burgonya maximális áráról és az egész piacon mindenki 20 fillért kért a burgonyáért. Kovács Lajost 60 pengőre, fiát 30 pengőre ítélték.

Borbás Ferencné márciusban árulta 20 fillérért a nyári rózsaburgonyát a vásárhelyi piacon, holott, a legmagasabb ár 14 fillér volt. A törvényszék a nyomatékos enyhítő körülmények miatt 10 pengő pénzbüntetésre ítélte. Végül Borbás Ferencet ítélte el a törvényszék, aki 14 fillér helyett 20 fillért kért egy kiló burgonyáért. Húsz pengő pénzbüntetést kapott.

A törvényszék valamennyinél mérlegelte nehéz helyzetüket és az egyéb nyomatékos enyhítő körülményeket. Valamennyi ítélt azonnal jogerőre emelkedett.

Ez a cikk eredetileg a Délmagyarország című lapban jelent meg 1940. június 26-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból szemezgetve mutatjuk be, mik foglalkoztatták a régi szegedieket harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.