Utoljára volt Mórahalmon kutyavásár

„A helyzet az, hogy hivatalosan most vagyunk itt utoljára” – mondja egy autója csomagteréből kiskutyákat áruló mozgássérült férfi a Csongrád-Csanád vármegyei Mórahalmon vasárnap reggel. A szerb határ közelében fekvő hatezres városban most volt az utolsó olyan kirakodóvásár, amire még szabadott kutyákat is kivinni. Ezt a környékbeliek többnyire autóik csomagtartójából tette eddig is és most is, a kutyákat kis ketrecekben tartva. Hogy ezentúl mi lesz, arra többen simán csak vállat vonnak a novemberi sűrű ködben.

A madárinfluenza miatt szárnyasok már most sem lehettek, kutyákat pedig december 15-től nem lehet vinni a vásárokba. Mindez egy még tavaly év végén megjelent rendelet miatt van, a jogszabálymódosítást a kormány az állatok védelmére és kíméletére irányuló, Alaptörvényben rögzített feladatával indokolta.

Ovádi Péter állatvédelemért felelős kormánybiztos az MTI tudósítása szerint november 12-én az Állatorvostudományi Egyetem keddi konferenciáján azt mondta: a szaporítók tevékenységének visszaszorítása érdekében tiltotta be a kormány a kutyák, a macskák és a vadon befogott madarak értékesítését az állatvásárokon. A kormánybiztos szerint tudatosítani kell, hogy vagy tenyésztőtől vásárolunk állatot vagy menhelyről fogadunk be, középút nem létezik.

A tiltás radikális intézkedésnek tűnhet azok számára, akik más bevételi forrás hiányában elsősorban a kutyázásból élnek, de az igazsághoz az hozzátartozik, hogy ők sem elsősorban vásárokban árultak eddig sem. „Van három gyerek, szóval az ereimet nem vágom fel, de valamit ki kell találni” – mondja a férfi arra a kérdésünkre, hogy mit fog csinálni ezentúl, ha nem viheti ki többet az állatait vásárba.

Az új törvényről az állatvédők sincsenek sokkal jobb véleménnyel, és inkább vitatják, hogy elérne fő célját: az illegális szaporítók visszaszorítását.

„A közelmúltban még álmodni sem mertünk volna hasonló szigorításról” – nyilatkozta 2023 novemberében a Prove.hu vegán portálnak Némedi Edina, az Állatmentő Szolgálat Alapítvány aktivistája. Korábban is voltak már az új rendelethez hasonló törekvések, csak nem országos, hanem helyi szinten: a dabasi és a monori önkormányzat a vásárok szervezőivel egyetértésben már korábban betiltotta a kutyákkal és macskákkal való kereskedést.

Ugyanakkor szerinte a szaporítás nem fog a szabályozásoknak köszönhetően leállni, és az állatvásárok után az állatcsempészettel is érdemes lenne foglalkozni. A szaporítók számára nem is az állatvásárokon generált eladások adják ugyanis a bevétel legnagyobb hányadát, hanem a külföldre juttatott állatok.

Az illegális szaporítók mellett a tenyésztők kérdése is nyitva maradt, akik közül sokan nem tudják, hová mennek december közepétől, ha vásárokra nem vihetik ki a kutyákat. Lehet, hogy nem hivatalosan, ismerősök közt vagy interneten adják el majd őket, ahol kisebb a láthatóság, az ellenőrizhetőség és a kontroll.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.

Csomagtartója előtt egy család is álldogállt, ám eszük ágában sem volt vásárolni. „Isten ments, hogy vegyünk. Van kutyánk, pont elég” – mondja az apa, majd a felesége hozzáteszi, kettő volt, csak az egyik épp nemrégiben pusztult el. „Most abban a fázisban vagyunk, hogy soha többé” – mondja, de azért még ácsorognak a piros Suzuki mögött egy darabig kislányukkal a vacogó kölyköket nézve.

Az állatvásár csak kis részét teszi ki a mórahalmi nagy országos kirakodóvásárnak, ahol régiségektől kezdve használt ruhákon át a konyhai felszereléseket érintve a kínai bóvliig bezárólag minden van, ami egy vásárban elfér. Aki megéhezik, az egy gramofonokat is áruló ócskás és egy mezei zöldséges gazda közé beékelve simán megtalálja a lángosost is. Legyen hideg vagy forróság, a mórahalmi vásár mindig dugig van emberrel. Itt egyébként havonta egyszer van vásár, de a többi vasárnap sem marad üresen, akkor további Szeged-közeli településeken tartják: Dorozsmán, a Budapestről intercityvel közvetlenül elérhető Kisteleken, és Ruzsán.

De vissza Mórahalomra, ahol a vásár legszélén, egy harmincszor kétszáz méteres telekhasábon van a szellősen berendezett állatvásár. Itt most vasárnap kb. egy tucat árus volt kint, legtöbben sertést kínáltak, többen kutyát, de volt, akitől galambot és traktorgumit is vehettünk volna.

Egy másik árus említi is, hogy az emberek általában csak nézelődni járnak, nem nagyon vesznek kutyát. „Benn vannak a lakásban külön, a mellékhelyiségben, ezt meg akarjuk szüntetni. Lehet, hogy amaz hasas is, mert lány. Háromévesek, be vannak chipezve, veszettség ellen be vannak oltva” – magyarázza lelkesen a két kiskutyára mutatva, akik egymásra bújva fekszenek egy szűkös ketrecben, ahol látszólag nincs melegük. Ha itt nem is találnak gazdát az ebek az utolsó lehetséges napon, jó helyen lesznek az anyósánál, válaszolja a férfi kérdésünkre. A továbbiakról viszont „halvány gőze sincsen”.

„Valahol hülyeségnek tartom, valahol megértem, hogy télen ne lehessen”

– kommentálja az új jogszabályt. Nem véletlenül beszélt erről. Aki vasárnap körbenézett a mórahalmi vásártéren, láthatta, hogy több helyen látványosan reszkettek a rövid szőrzetű, kistestű kölykök a novemberi 0 fok körüli hidegben, amikor a Homokhátság kis településeit áthatolhatatlan ködfelhő borította.

Volt kutya, amit kabátjába rejtve ölelt magához egy nő, hogy ne fázzon. „Az viszont számomra érthetetlen, hogy nyáron se lehet.” És hogy mi a terv ez utánra? „Hát még ők eladóak, aztán befejezzük a kutyát” – vágja rá férfi.