Nincs tízéves a tiszaszigeti bicikliút, amit a helyiek nélkül elnyelne a természet, és amit a polgármester szerint is teljesen fel kellene már újítani

Tiszasziget és a szerb határ között kilenc éve adták át az új kerékpárutat. Hamar kiderült, hogy nem túl jó minőségben készült el, de a polgármester csak bottal ütheti a kivitelező cég nyomát, mert az időközben felszámolásra került. De nem csak az út állapotával vannak gondok, hanem azzal is, hogy ha a helyiek nem mennének ki néha megmetszeni a fákat vagy lenyírni a füvet, nem sok látszódna már a három és fél kilométeres, nemzetközi kerékpárútból.

A tiszaszigeti kerékpárút határ felé tartó szakaszának története valahol 2014-ben kezdődött, ekkor adták át a Szeged melletti településtől a vajdasági Törökkanizsáig átépített kerékpárút határig tartó szakaszát, mely 3,5 kilométeres, és félmilliárd forintba került. Nem nagyon voltak errefelé minőségi állapotok az autósoknak sem, a bicajút megépülte után az ötödrendű főút csak 2022-ben kapott új aszfaltot és szélesítést.

Az új kerékpárút minősége viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Már 2020-ban is arról cikkezett az Átlátszó, hogy az átadás előtt, még 2013-ban derült ki, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) szabálytalansági eljárást indított a beruházás miatt. Akkor Ferenczi Ferenc fideszes polgármester azt állította a Délmagyarországnak, hogy nem indítottak ilyen eljárást ellenük, csupán azt vizsgálják, hogy történt-e valami a tiszaszigeti kerékpárútépítés ügyében, és egyben politikai támadásnak nevezte az erről szóló híreket.

Két évre rá aztán bizonyosságot nyert, hogy 19,5 millió forintos büntetést mégis kiszabott az NFÜ a tiszaszigeti önkormányzatra. A büntetés oka az volt, hogy olyan céget bíztak meg a munkával, amelyben az önkormányzat is tulajdonos volt. Akkor a településvezető azt nyilatkozta, hogy az NFÜ „korrekciós összeget állapított meg, amely felhasználható volt a megvalósítás során”. Emiatt ugyan hitelt kellett felvenniük, de azt később az állam konszolidálta.

Hepehupás

Pár évre rá a vizsgálatok és a büntetés ellenére a Magyar Falu Program keretében némi forrást ítéltek a 2014-ben rossz minőségben megépült tiszaszigeti kerékpárút felújítására, mivel az már akkor „hepehupás és repedezett” volt a fideszes polgármester szavaival élve. Az erre kapott 38,5 millió forint viszont csak 1,3 kilométernyi szakasz javítását tudta fedezni a 3,5-ből, így máig maradtak olyan részek, ahol nehézkes a közlekedés.

Több más település is nyert ekkor pénzt kerékpárútjaik rendbetételére, többek között Balástya, Felgyő, Ópusztaszer és Szegvár is, de a tiszaszigeti volt a legnagyobb összegű ezek közül. A felújítás végül 2021 szeptemberének végére készült el, ekkor adta át azt a polgármester Bartók Csabával, a Fidesz szegedi elnökével együtt. Ekkor elhangzott, hogy nem kedvezett az esős idő az akkori építkezés friss töltésének, ezért az megcsúszott, és a repedések is innen vannak.

„A természet ereje tovább rontotta az út minőségét, amely így a kerékpárosok számára egyre több bosszúságot okozott” – nyilatkozta Ferenczi. Ez mindmáig fennáll, ugyanis a részleges javítás nem folytonos volt, hanem szaggatottan, a legrosszabb részeken kapott csak új alapot és aszfaltréteget a kerékpárút. De hiába újíottak rajta, a sok helyen erdős szakaszon futó bringaútra szépen lassan kúszott rá a természet. Erről a Magyar Kerékpárosklub szegedi területi képviselete posztolt augusztusban – utalva a vasúti mellékvonalak bezárására –, mert mint fogalmaztak, helyenként annyira benőtte a növényzet a kerékpárutat még a felújított részeken is, hogy járhatatlanná vált, így jobb lenne ezt is „beszántani” és a közútra terelni a bicikliseket.

A kerékpárút egyébként az Eurovelo11-es nemzetközi vonal része, és elvileg Szerbiában még rosszabb állapotban van, így a Kerékpárosklub szerint alig használják azt, és az egy szem biciklist, akik láttak, inkább a 2022-ben felújított főúton tekert. A helyszínre mi is kilátogatottunk, ekkor jött szembe egy idősebb hölgy, aki azt mondta, a tanyáról jár be rendszeresen Tiszasziget felé, így gyakran használja ezt a szakaszt. Sok bringás jár erre szerinte, de az országúti bicajosok az autóutat használják a rossz állapotok miatt, néhol például nem fér el két kerékpáros egymás mellett.

Mi azt tapasztaltuk a helyszínen, hogy – vélhetően a nagy sajtóvisszhang miatt – múlt péntekre már itt-ott megnyirbálták a növényzetet, és a füvet is úgy-ahogy lenyírták a kerékpárút külterületi részén Tiszaszigethez közel.

Kimentek a helyiek

Néhány nappal azután azonban, hogy ott voltunk, kiderült: a kerékpárút civil összefogással lett teljes mértékben újra járható. A Magyar Kerékpárosklub bejegyzése szerint a posztjuk miatt végül önkéntes lakosok és a tiszaszigeti önkormányzat együtt tisztították meg a kritikus útszakaszt a belógó növényzettől, néhány nappal azután, hogy ott voltunk és képeink elkészültek. Így a néhény napja végzett, igen hanyag munka be lett fejezve, mégha civilek segítségével is. Erről egyébként megkeresésünkre Ferenczi Ferenc polgármester azt mondta, ő maga is sokat kerékpározik, ezért „kétkezi munkával is segíti az út tisztán tartását” – ahogy tette például ezen a képen, amit a Facebookjára töltött fel.

Legutóbb tavasszal a kerékpárút melletti erdőkben kivágták a balesetveszélyes fákat, illetve a kerékpárút fölé behajló ágakat emelőkosaras géppel távolították el. Bár a Magyar Kerékpárosklub legutóbbi posztjában arról is ír, hogy a megoldást a közútkezelőtől várják, ezt a szakaszt nem a Magyar Közút tartja fent. Egy térképet is mellékeltek, amin az látszik, hogy a tiszaszigeti kerékpárút valóban nem hozzájuk tartozik, hanem az önkormányzathoz. A polgármester ennek kapcsán azt mondta, hogy idén eddig közel 800 ezer forintot költöttek a bicikliút fenntartására, ez az összeg várhatóan egymillió forint lesz az év végére.

Nincs vége a civil összefogásnak sem, Ferenczi szerint az önkormányzat kétkezi munkásainak száma lecsökkent, így nagyban számítanak a civilekre a jövőben is a vállalkozók, közmunkások bevonása mellett. A „Tiszasziget-szerb határ kerékpárút rendbetétele” nevű Facebook-csoportban folyamatos a szerveződés a növényzet karbantartására. Az augusztus 20-ai ünnepen is voltak, akik délelőtt azon ügyködtek, hogy saját elmondásuk szerint a közjóért és a magyar, illetve az Eurovelo-szakaszon erre áthaladó külföldi kerékpárosokért tegyenek.

Rossz, és a határ túloldalán még rosszabb

A polgármester szerint annak idején a kerékpárút megépülte után éltek minőségi kifogással a kivitelező cég felé, azonban az időközben felszámolásra került. A részleges javítások kapcsán ezért a legrosszabb szakaszok javítását célozták meg még 2020–2021-ben, ám szerinte elengedhetetlenül fontos lenne az útvonal teljes felújítása a nemzetközi hálózat és a határátkelő miatt is, de azt, hogy lesz-e még erre vonatkozó pályázat, nehéz megjósolni. Úgy véli, a Kerékpárosklub felvetéseit a legrosszabb állapotú útszakasz esetében megoldották, de a munkát addig folytatják, míg a teljes szakasz padkáinak rendezése meg nem történik.

A Magyar Kerékpárosklubtól is megkérdeztük, hogy miben látják a megoldást a helyzet rendezésére. Válaszuk alapján a fenntartónak kellene sűrűbben járnia a kerékpárúton, viszont hozzáteszik, hogy ez sok pénz és idő, illetve emberi erőforrás, főképp azért, mert a kerékpárutak – általánosságban az országban – messze nem az elvárható minőségben készültek el, így

könnyen megjelennek a repedések, fölnyomják őket a gyökerek, a növényzet kvázi fölfalja őket.

A mostanában épülő kerékpárutak viszont már szélesebbek, és elvileg komolyabb alapot is kapnak szerintük, így reménykednek abban, hogy tartósabbak lesznek, ezt viszont csak az idő mondja majd meg.

A tiszaszigeti bringaút felújításának minőségéről és tartósságáról azt mondták lapunknak, nem tudják, hogy valójában milyen javítást kapott, így nem mertek „jósolni”. Az viszont biztos, hogy van, ahol két évvel a felújítás után már nő a gaz a javított szakasz aszfaltjából is, amit pedig nem tudtak javítani, az pár éven belül – beavatkozás nélkül – valószínűleg járhatatlan lesz. „Az pedig különösen szomorú a történetben, hogy ha teljesen korszerű, vadiúj bicikliutat építenének ennek a helyére, Törökkanizsa felé valószínűleg akkor sem lendülne föl a turizmus, a határ túloldalán ugyanis még ennél is silányabb bringaút »várja« a közlekedőket.”

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy az olvasók Budapesten és egész Magyarországon értesüljenek a legfontosabb és legérdekesebb szegedi és környékbeli témákról és történésekről. Ez a cikk ezen együttműködés keretén belül jelenik meg a Telexen is. Ha szeretnéd, hogy még több sztorit tudjunk feldolgozni és az ország elé tárni, támogasd a Szegedert! Az eddig a Telexen megjelent cikkeink ide kattintva érhetők el.