Egyelőre nem tudni, milyen genetikai előzmények következtében került elő egy most elejtett fehér színű sakál Szeged és Algyő között. A vadásztársaság mintát vett, hogy ezt megtudják.
Január 20-án, csütörtökön lőttek le egy ún. „aranysakált” a szegedi Fehér-tó szomszédságában. Több másik sakál is terítékre hozatott, ez az egy darab azonban valamelyest ritkábbnak számít.
Az agrojager.hu beszámolója szerint errefelé 8600 hektáron a Szegedi Vadásztársaság gazdálkodik a vadakkal, és bár több aranysakállal találkoztak már korábban, az elmúlt másfél hónapban egyel sem.
Most az történt, hogy a vadász a kora esti órákban „hívott”, amire először egy sakál jelent meg, majd fél órával később fehérszőrű társa. Mindketten feltételezhetően a tavalyi alomból valók.
Az elejtést követően mintát vettek a fehér sakálból, hogy a faj esetleges genetikai keveredését tisztázzák.
Vörös László, helyi vadász összegzése szerint most a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet szakemberei vizsgálják, hogy hibrid volt-e a sakál, vagy egy ritka színváltozatot sikerült terítékre hoznia az algyői vadászoknak.
A sakálok egyébként – hasonlóan a rókákhoz – kifejezetten kártékony jószágok tudnak lenni a falvak közelében, könnyen előfordulhat, hogy egy-egy faj megritkul, mert az említett ragadozók levadásszák az újszülött állatokat, és az sem elképzelhetetlen, hogy bemerészkednek a településekre, aminek a házak körül tartott jószágok és azok gazdái látják kárát. Erről vadászok meséltek a Szegeder fotóriporterének, amikor tél elején megörökítettünk egy Üllés és Forráskút közötti, nagyszabású vadászatot.
A vadászat és a vadgazdálkodás egy egészen ősi szokás, ami valamiért az évek során az emberiséggel maradt napjainkig. Nem puszta lövöldözésről és állatgyilkolásról van itt szó, nem az a lényeg, hogy folyjon a vér.