Tömeges halpusztuláshoz vezetett a parajdi bányakatasztrófa, a sós víz Szegedig is eljuthat

Tömeges halpusztulás kezdődött a Kis-Küküllő folyón a rendkívüli sókoncentráció miatt, a szennyezés ökológiai katasztrófához vezetett.

A vízfelszínen vergődő haltömeg, amely közvetlenül a part közelében gyűlt össze. Több egyed már elpusztult, mások szenvednek. Az elhullott példányok között fiatal halak is vannak, ami a következő generáció fennmaradását is veszélyezteti. A pusztulás még védett halfajokat is érintett.

„Amitól féltem és a katasztrófa kezdetén hangot is adtam neki, most megtörténik. Ma, június 12-én kiterjedt halpusztulás történt a Kis-Küküllőn, a víz erőteljes sókoncentrációja miatt” – írta Hartel Tibor ökológus, hozzátéve, fájdalmasnak érzi a tehetetlenséget, mert úgy véli, már semmit sem lehet tenni az érintett halakért.

„Ez nem csupán egy ökológiai vészhelyzet. Ez egy kormányzati válság, szakadás az emberek és az intézmények között, és egyértelmű jelzés arra, hogy a természetvédelemre kialakított rendszerünk törékeny és lassú a katasztrófákkal szemben” – fogalmazott Hartel.

Egy emberi mulasztás is súlyosbította a helyzetet: a folyó vízének sótartalma szerdán nőtt meg jelentősen, miután a Korond-patak elterelésével megbízott cég munkához látott, és elbontotta a külföldi szakértők javaslatára felépített vízhozamlassító gátakat, valamint úgy terelte el a patak vizét, hogy az ideiglenes medret nem szigetelte le.

A helyszínen tartózkodó Kovrig Zoltán biológus a Maszolnak megerősítette, hogy a halpusztulás már elindult. Elmondása szerint a víz egyértelműen sós, az érzékeny ivadékok nem tudtak védekezni, ezért elsősorban azok pusztulnak el. A nagyobb halak a mellékpatakok édesvizét keresik, de a gyors sodrás miatt nem tudnak felúszni rajtuk. „Pusztulásra vannak ítélve” – mondta Kovrig. Hozzátette: az élőlények szervezetébe már bejutott a sós víz, ezért az áttelepítés sem segítene. Ilyen mértékű halpusztulást a Kis-Küküllőn még nem tapasztalt.

A legfontosabb feladat most a szennyezés forrásának megszüntetése, a kérdés az, meddig tart a sóhullám.

A megáradt Korond-patak vize május végén kezdett beömleni Székelyföld egyik jelentősebb turistacélpontjába, a parajdi sóbányába. A Korond-patak lényegében a bánya fölött folyik el, a vízoldékony sórétegek pedig azon a szakaszon néhol a felszínen is látszanak. Két éve pár hétre be is kellett zárni a helyet. Ezúttal felmerült a veszély, hogy a bánya teljesen beomolhat, újabb és újabb beszakadások keletkeznek, június elején a helyi lakosságot is evakuálni kellett.

A Parajd melletti sóbányából szivárgó sós víz közvetlenül a Kis-Küküllő folyóba jut, amely 16 település összesen 39 ezer lakosát látja el vízzel. A hivatalos közlés szerint a vezetékes víz sótartalma meghaladja az egészségügyi határértéket, ezért az érintettek csak higiéniai célokra használhatják.

A Kis-Küküllő a Küküllőbe torkollik, az pedig a Marosba, ami Szegednél folyik a Tiszába. Egykor a Maroson szállították le az erdélyi hegyekben kibányászott sót Szegedig.

Amennyiben a határon romlik a Maros vízminősége, azt a románoknak jeleznie kell a magyarországi illetékesek felé. Az ATIVIZIG egyelőre nem kapott jelzést vízminőségi változásról, tehát a Maros magyarországi szakaszát jelenleg nem érinti a havária. A sós víz várhatóan péntek este Nagylaknál éri el a román-magyar határt, a következő 24–48 órában még nagy lesz a nyomás a környezeten a magas sótartalom miatt.

A jelentősen megnövekedett sókoncentráció nemcsak a vízben élő lények egy jó részét pusztítja el, hanem a víz mentén termesztett és az erdőalkotó növényeket is tönkreteheti.

Szeged önkormányzata hárommillióval támogatta Parajdot, az Ökumenikus Segélyszervezet pedig több mint 250 milliót gyűjtött össze Székelyföld számára.