Napokig a romok alatt rekedt gyerekeket mentettek meg a szegedi orvosok Törökországban

A Terrorelhárítási Központ speciális egysége egészségügyi csapattal érkezett február 8-án Antakyába, köztük három szegedi orvossal, akikről hétfőn mi is írtunk. Pető Zoltán sürgősségi orvos az Indexnek beszélt a tapasztalatairól.

A katasztrófavédelem közlése szerint a TEK speciális egysége 16 fővel február 8-án a hajnali órákban csatlakozott a Hunor mentőcsapatához, ahol szintén három szegedi illetőségű tűzoltó is részt vett a mentésekben. A TEK részéről Pető Zoltán, a szegedi klinika Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztályának vezetője Hardi Tamással és Molnár Tamás aneszteziológussal ment Törökországba.

Az Indexnek elmondták, megérkezésükkor azonnal munkához láttak, a török hatóságok Antakya legmagasabb lakóépületeihez irányították őket. A tizennégy és a tizenhét emeletes társasház Pető leírása szerint a földdel vált egyenlővé, mintegy háromezer ember lehetett a romok alatt. Szerinte az elképesztő, tragédia, megdöbbentő szó nem adja vissza kellőképpen azt, amit tapasztaltak.

A helyszínen lévő fűtött mobil kórházban nagyjából 20 embert részesítettek sürgősségi ellátásban, közülük öten biztosan nem élték volna túl, ha nem kapnak azonnal orvosi segítséget. „Szerdán és csütörtökön még hoztak túlélőket, sokkos, kihűlt állapotban egy tizennégy éves, egy egy- és egy másfél éves gyermeknek segítettünk, valamint egy szülőpárnak. Később már nem találtak túlélőket. A csodákban lehet bízni, de reális esély már nincs arra, hogy további túlélőket találnak” – mesélte a sürgősségi orovs az Indexnek.

Pető megemlítette, hogy együtt dolgoztak a katasztrófavédelemmel és a helyszínen lévő többi mentőalakulattal, de messze az övék volt a legkomplexebb egészségügyi kapacitás és képesség: a törökök egészségügyi csoportja is a helyszínen volt, de ők a bonyolultabb eseteket nem tudták ellátni. A Hunor kutyákkal, a TEK a telefonok rádiójelének bemérésével kutatott túlélők után, ugyanis a helyiek szerint több rom alá szorulóval Messengeren, Twitteren üzengettek.

A szegedi orvos arról nem tud, hogy ezeket az embereket valóban sikerült-e megtalálni. Elmondása szerint első nap nem is akartak lefeküdni, mert minél többeket meg akartak menteni, de persze realizálódott bennük, hogy ehhez pihenniük is kell. „Ami ott van, azt már nem lehet városnak nevezni, a por, a törmelék, a munkagépek zaja és az emberek csendes bánata maradt hátra.” Pető Zoltán ugyan sürgősségi orvosként kapott tömeges katasztrófahelyzetekre kiképzést, de mint mondta, erre nem lehet felkészülni.