Tíz fontos cikk a Szegeder elmúlt évéből, amelyekhez hasonlókat írunk a jövőben is

Az első cikk rögtön egy kakukktojás: 2024 márciusában fotóriportban mutattuk be a 0–24-es boltélet valóságát, és kik és miért járnak akár nagybevásárlásra is a rókusi Tescoba az éjszaka kellős közepén. A képek és megszólalások egy furcsa, álmos éjszakai világot rajzoltak meg, ahol a megszokott nappali ritmusok teljesen felborulnak. Nem is csoda, hiszen ez Magyarország egyetlen vidéki hipermarkete, ami nem zár be esténként – teljesen elvárható, hogy itt semmi sem szokványos ilyenkor.

• • •

A lakókkal együtt fizetné az önkormányzat a Milko-palota felújítását – csak épp nekik nem telik erre

2025 márciusában írtunk Ali Asad történetéről, egy Pakisztánból érkezett fiatal férfiról, aki Szentesen próbál beilleszkedni a magyar társadalomba. Az ő szemszögéből mutattuk meg, mit jelent valóban integrálódni egy közösségbe, és mik azok az apró gesztusok, amik ezt lehetővé teszik – vagy épp megnehezítik.

• • •

Több akkumulátorgyár veszélyes hulladéka is Szegeden köt ki – de kell tartanunk ettől?

2024 októberében riportot készítettünk arról, hogy a Békés vármegyei Sarkadon élők milyen módon érzik a környékükön zajló gázkitermelés hatásait: morajlás, repedező házak, tönkrement utak. A lakosok elmondásai alapján kirajzolódott, hogy a kitermelésnek súlyos, de eddig figyelmen kívül hagyott következményei vannak a település életminőségére.

• • •

Minden nap innen mentem Belgrádba – nem gondoltam, hogy ilyesmi megtörténhet

Néhány héttel később olyan történt, amire senki sem számított. A 16 ember életét követelő tragikus balesetről, amikor Újvidéken leszakadt a vasútállomás üvegterasza, a helyszínről számoltunk be olvasóinknak. A 2023 tavaszi belgrádi és dél-szerbiai merényletek után ez volt a harmadik alkalom, hogy egy súlyos tragédia miatt lépjük át a szerb határt, ami mindig elgondolkodtatott, hiszen Romániában még nem történt hasonló, amióta a Szegeder a régió történéseivel is ilyen mélységben foglalkozik.

• • •

A megoldás mindig az kell legyen, ami a gyereknek segít – a Wesley-ügyről mélyebben

Arról, hogy Lázár János minisztériuma mindenféle indoklás nélkül szüntette meg azt az oldalt, ahol korábban bárki átláthatta az építési terveket, februárban írtunk. Ez a döntés nemcsak a nyilvánosság csorbítása, hanem komoly átláthatósági probléma is, és a Szegeder munkáját is nehezíti abban, hogy folyamatosan bemutassuk, egy-egy lebontott régi ház helyére pontosan mit terveznek a tulajdonosok felhúzni.

• • •

Nincs baj, amíg senki nem bánt – Ali Asad útja Pakisztánból egy alföldi kisvárosba

Nem sokkal később arról cikkeztünk, milyen tapasztalatokat szereznek az LMBTQ+ emberek Szegeden, és hogyan hasonlítják össze ezt budapesti élményeikkel. A megszólalók személyes történetein keresztül érzékeltettük, hogy a láthatóság és elfogadás helyi szinten is változó – de van, ahol érezhetően javuló.

• • •

Indoklás nélkül szüntették meg Lázárék a felületet, ahol az építési tervek eddig elérhetők voltak

Idén januárjában foglalkoztunk azzal a sokakat érintő jelenséggel, hogy a külföldi fiatalok Szegedre főként tanulni jönnek, majd diplomaszerzés után tovább is állnak. Három külföldivel beszéltük át, hogyan érzik magukat a városban, és mitől éreznék úgy, hogy érdemes maradni.

• • •

Szegeden előbb meg merem fogni a párom kezét a Kárász utcán – még éjszaka is, mint Budapesten

2024 decemberében részletesebben írtunk a bezárt Wesley-iskola helyzetéről, és hogy milyen bizonytalan jövő elé néznek azok a családok, amelyekben hátrányos helyzetű gyerekek is élnek.

• • •

Mindenki más csak tanulni van itt Szegeden, és amint végeztek, elmennek

Szintén tavasz elején oknyomozó anyagot közöltünk arról, hogyan kerül rengeteg hordónyi veszélyes hulladék egy szegedi telephelyre több magyarországi akkumulátorgyárból, és mit lehet tudni az ezzel kapcsolatos kockázatokról. Az egészségre veszélyes anyagokat ideiglenesen Szegeden tároló cég többször fenyegette perrel újságírónkat, ha bármit is írunk az ügyről.

• • •

Az ilyen cikkek mögött pedig ott van legalább egy telefon, egy email, egy utazás. Egy fontos kérdés, amit valaki föltett, és ami valahogy érinti Szegedet. Egy kolléga, aki azt mondta: „erről írni kell.” Ezért kérjük, hogy idén gondolj ránk az adód 1%-ával. Nem azért, hogy kifejezetten a Szegeder menjen tovább, hanem az ügy miatt, amit az újságunk képvisel. Hogy Szegeden ezentúl is legyen valaki, aki megkérdezi, amit meg kell, aki megírja ezeket a sztorikat. Valaki, aki mindig ott van.

Egy helyi szerkesztőség munkáját nemcsak az határozza meg, hogy mit tud megírni, hanem az is, hogy mit választ megírásra érdemesnek. A Szegedernél nap mint nap döntéseket hozunk arról, milyen témák kapnak figyelmet, kiknek a hangja hallatszik, és hogyan tudunk hasznos, pontos és fontos információkat eljuttatni az olvasóinkhoz. Az elmúlt időszakból válogattunk most tízet, hogy megmutassuk, milyen típusú cikkek készítését segíti elő, ha valaki nekünk adja az adója 1%-át.

Nappal alszunk, éjszaka vásárolunk

2024 júniusában arról írtunk, hogyan próbálja meg az önkormányzat a lakókkal kifizettetni a belvárosi Milko-palota felújításának terheinek felét egy olyan helyzetben, amikor a lakók többségének nincs is erre pénze. A történet jól példázza, hogyan öröklődnek át városi ingatlanproblémák évtizedekről évtizedekre, miközben a felelősségvállalás továbbra is megoszlik – és persze remekül rávilág arra, hogyan képesek fedezet nélkül bármit megígérni politikusaink.

• • •

Morajlásra, repedező házakra és járhatatlan utakra panaszkodnak a sarkadiak a gázkitermelés miatt