Nem 2026-ban fordult elő először, hogy egy kormánypárti és egy ellenzéki politikus a sajtról vitázott, és nem tisztem eldönteni, hogy az Magyar–Orbán csörte a szellemesebb, vagy amikor a századelő képviselői kóstolgatták egymást.

Napszemle rovatunk a legutóbbi gyűjtés óta számos, utóbbihoz hasonló, de inkább attól különböző cikkel gazdagodott. Rácsodálkoztunk a rádióra, megtudtuk, miért nem őszül a szegény ember, és hogy az amerikaiak hogyan látták hazánkat a ‘40-es években. Bemutattuk egy sajátos határműfaj kegyetlen gasztronómiai bírálatát és a lányt, akit Viktornak hívtak, tiltakoztunk az ország feldarabolása ellen, mindezt halálosan udvarias módon. Továbbra sem valljuk, hogy régen minden jobb volt, és talán azt sem, hogy semmi nem változott. De még mindig bőven tanulhatunk elődeinktől – jó példát és elrettentőt egyaránt szolgáltatnak.

A most kétéves Napszemle rovat gyöngyszemeiből válogattunk.

1930: 30 napi elzárás a szentesi fojtogatónak Ebben a sztoriban talán nem is az a legérdekesebb, hogy a ma már csak mamahotelnek, akkor még közveszélyes munkakerülésnek nevezett jelenséget milyen ítélkezően mutatja be. Érintőlegesen felfedezhető benne a háború borzalma, a korszak szociális intézményrendszere és az idősek kiszolgatottsága, először mégis az szúrt szemet, hogy ez a fiatal semmirekellőként ábrázolt személy detektívregénybe illő módon képes volt átverni a hatóságokat.