Nem feltétlenül tudatos a kínai közösség elzárkózása, és nem is lehet egységes kínai közösségről beszélni Szegeden – erről Dr. Kriska Olivér, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa beszélt a Szegedernek, amikor arról kérdeztük, hogy a BYD és az SZTE miatt egyre növekvő kínai jelenlét milyen hétköznapi tapasztalatokat és félreértéseket hoz magával Szegeden. A migráció kutatással foglalkozó szakember elmondta, a helyiek által tapasztalt félreértések mögött sokszor nem kulturális különbségek állnak, hanem az, hogy egészen eltérő élethelyzetben lévő embereket hajlamosak vagyunk egyetlen csoportként kezelni.

Úgy fogalmazott, „a legerősebb tényező nem a kultúra, hanem a jogi státusz és az időtáv”. Egészen más helyzetben van ugyanis az, aki néhány évre, munkáltatóhoz kötött engedéllyel érkezik Magyarországra, mint az, aki családjával, hosszú távra telepszik le. Előbbi számára nem feltétlenül éri meg nyelvet tanulni, lakást vásárolni vagy szélesebb helyi kapcsolatokat építeni, míg utóbbi esetében ezek a folyamatok jellemzően maguktól elindulnak.

Kriska szerint ráadásul már az is félrevezető, ha egyszerűen „kínai közösségként” beszélünk a Szegeden élő kínaiakról. „Szeged annyiban valóban különleges, hogy két, egymástól élesen eltérő csatornán érkezik ide kínai jelenlét. Az egyik az ipari–beruházási út, a másik az egyetemi lehetőség.” Míg a BYD beruházásához érkező munkavállalók többsége jellemzően rövidebb időre érkezik, addig az egyetemi hallgatók más élethelyzetben vannak, más intézményekhez kapcsolódnak, és sokszor hosszabb távra terveznek. Emiatt a beilleszkedésük sem ugyanúgy alakul.