„Tiszta képet kaphatnak a kortárs hazai festészeti törekvésekről azok, akik ellátogatnak a szegedi Reök-palotába, a XXI. Táblaképfestészeti Biennáléra” – közölte Nátyi Róbert kurátor pénteken a helyszínen, a tárlat anyagát bemutató sajtóbejáráson az MTI beszámolója szerint. A zsűri csaknem 900 alkotásból válogatta ki száz művész mintegy 130 festményét, amelyet szombattól tekinthetnek meg az érdeklődők. 

Az első ízben 1983-ban megszervezett biennálénak tizedik alkalommal ad helyet a szecessziós palota. Az első itt rendezett tárlat anyagát mintegy kétszáz benevezett alkotásból állították össze, most csaknem kilencszáz mű közül válogatott a zsűri – mondta a művészettörténész.

„Szigorú szelekciót követően száz alkotó mintegy 130 festményét választották ki a biennáléra. A magyar festészet friss eredményeivel találkozhat a közönség, hiszen két évnél nem régebbi képekkel pályázhattak a művészek” – közölte a szakember.

Kifejtette, a seregszemle jellegű kiállítások elveszni látszanak a magyar képzőművészeti életből. A műfajban szerinte élen jár Szeged, ahol a biennáléval évenkénti váltásban szervezik meg a Nyári Tárlatot, valamint Hódmezővásárhely a Vásárhelyi Őszi Tárlattal.

Nátyi Róbert szerint „a sok alkotót felvonultató, országos merítésű csoportos kiállítások nem csak a közönség számára lényegesek, a művészek is elhelyezhetik magukat és alkotásaikat a kortárs mezőnyben”. A megnyitók pedig lehetőséget kínálnak a személyes találkozásra, amiről a koronavírus-járvány idején derült ki, mennyire fontos, tette hozzá. „A stilárisan és tematikájában is sokszínű tárlat anyagából a nonfiguratív, avantgárd, geometrikus absztrakt alkotások a Reök-palota első emeletén kaptak helyet, a második szinten pedig a klasszikusabb, figuratív festmények szerepelnek” – nyilatkozta a kurátor.

„A látogatók megismerhetik, milyen témák foglalkoztatják a kortárs festőket és milyen technikákat alkalmaznak azok ábrázolásához. „A visszatérő közönség trendeket is felfedezhet” – mondta a művészettörténész. Példaként a hiperrealista képeket említette, amelyeknél az alkotók egyre gyakrabban láthatóvá teszik a digitális fotográfia hatását és a fényképezőgép torzításait is. A festmények így nem közvetlenül, hanem egy digitális képen keresztül ábrázolják a valóságot.