A tanárok is csodálkoznak, mennyire lelkesíti a diákjaikat a robotika

Kecskeméti szerint mindenki más részét kedveli a robotikának. Van, aki kimondottan építeni szereti az „autókat”, súlypontot helyez ide-oda, azaz meghatározza, hol helyezkedjen el és mekkora legyen a kerék. Mások pedig a programírásban jeleskednek, és ez a kettő kiegészíti egymást. „Engem is motivál, mert én meg járok továbbképzésekre” – tette hozzá a tanár, aki az ott elsajátítottakat a gyerekekkel közösen a gyakorlatban is megvalósítja a szakkörökön.

Ez a tanár-diák kémia a versenyen is érződött. A tesztpálya mellett a hódmezővásárhelyi Szent István Általános Iskola csapata konzultált épp a mentorukkal. „Hát ezzel elindul, és ott van ilyen gyorsaság meg fordulás” – mutogatta nekünk a tízes évei elején járó lány a laptopjuk monitorján, hogyan néz ki a robotok programkódja. Csapatukban ő volt az egyetlen lány versenyző, és bár máshol volt ennél jobb arány, alapvetően fiúkból állt a mezőny. Az eszközöket a többbiekhez hasonlóan maguk rakták össze, és a tavalyi versenypályát kinyomtatva készültek fel az idei megmérettetésre. A kihívásra csak meghatározott típusú Lego-robotokkal lehetett nevezni.

A verseny egyébként egyszerűnek tűnt. Egy fehér alapra fekete vonalakat festettek, ez volt maga a pálya. A Lego-eszközöknek minél gyorsabban kellett követniük ezt a versenyre speciálisan megálmodott fekete mintázatot érzékelőik segítségével. A diákoknak három mért körre volt esélyük, ebből a legjobb szintidőt számították be. Gyakorolhattak viszont egy elkülönített pályán a verseny helyszínén is.

Az ilyen, úgynevezett nyomkövetős robotversenyek számítanak a legnépszerűbbnek. A szóban forgó verseny gimnazista korosztályának győztese részt vehet a Robotex International magyarországi döntőjén, ahonnan akár nemzetközi szintre, a dél-koreai Szöulban rendezett nemzetközi összecsapásra is kvalifikálhatja magát. A Prosuli-versenyeken egyébként idén külön kezdő és haladó kategóriát is létrehoztak, így a gyakorlottabb versenyzők, akik már többször jártak ilyen eseményen, egymással tudnak versenyezni, esélyt adva a kezdőknek is.

A Yettel digitális oktatási programjában megrendezett versenysorozat hat évvel ezelőtt indult 20 csapatos háziversenyként, mára ez országosra nőtt, 170 diákcsapat nevezésével. A versenyeket hagyományosan megelőzi egy nyílt pályázat, amelyben az iskolák ingyenesen juthatnak Lego-robotkészlethez, és ezzel vesznek aztán részt a megmérettetéseken.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.

„Tanárként is csodálkozunk, hogy beáldozzák ezt az időt, meg amikor a versenyre eljönnek, az is plusz teher, mégsem lépett vissza egyik versenyző sem, hogy ő nem tud egész nap távol lenni és le-föl utazgatni” – mondta Kecskeméti Sándor, a Veresegyházi Katolikus Gimnázium egyik tanára a Szegedernek arról, hogy mennyire másként állnak hozzá diákjai a robotikához és az ezzel kapcsolatos versenyekhez, mint a szokásos iskolai jelenléthez.

A pedagógussal a szegedi Karolina Óvoda nagytermében megrendezett Yettel Prosuli-verseny regionális döntőjén beszélgettünk, ahol elmondta: míg iskolaidőben a gyerekek reggel 9-re bejönnek órára, és amint végeznek 14 órakor, alapesetben egyből mennek is haza, a délutáni robotikaszakkörre járók elképesztően lelkesek, és bár két órán át tart egy ilyen foglalkozás, vannak, akik sokkal tovább bent maradnak és gyakorolnak.

Ez a lelkesedés hatotta át az egész termet, amikor beléptünk a modern épület ajtaján. A gyerekzsivajt olykor egy versenybíró bekiabálása törte meg az épp következő csapat nevével. A veresegyházi iskolából például háromcsapatnyi diák is érkezett, különböző korosztályból. Ezen a versenyen 10–14 éves általános iskolások és 14–18 éves gimnazisták indulhattak, egy csapatban három diákkal.

A pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumba járó egyik fiú szerint a gyakorlásukhoz használt pálya nehezebb volt a tényleges versenypályánál, élesebb kanyarokkal, amiket a robot szenzora nehezebben tud lekövetni. Számít ugyanis, miként fordul a Lego-robot: ha túl gyorsan, akkor utána cikkcakkban halad, ami rontja a sebességet. Ha pedig túl lassan megy, akkor nem tud bekanyarodni, így letérhet a pályáról.

Ez tulajdonképpen a nehézség: úgy optimalizálni a gyorsaságot, hogy közben pontosan követni tudja a robot a pályát. Ahogy azt Kecskeméti Sándor, a veresegyházi iskola tanára mondta, sok minden múlik azon, miként van megépítve a robot: hogyan állnak a fényérzékelői, azok milyen távol vannak egymástól, milyen a visszavert fény – ilyen apróságok döntenek.

A pécsi gimnazista elárulta, hogy számítógépes játékfejlesztő szeretne lenni. Célja eléréséhez úgy érzi, a robotikai versenyek is hozzásegítik: ezek által elsajátít egy újfajta gondolkodásmódot, és fejleszti a problémamegoldó készségét. Egy 2025-ös felmérésben egyébként azt találták, hogy a robotikai versenyek résztvevőinek 63,6 százaléka jelezte, hogy az ott szerzett tapasztalatok befolyásolták a pályaválasztását, különösen a mérnöki és az informatikai szakmák felé.