Veszélybe került egy szegedi társasház vízellátása, miután a vízmű olyan összeget követelt rajtuk, amit szerintük nem is kellene fizetniük

Egy vitatott, ötvenezer forintos számla miatt került veszélybe egy szegedi társasház vízellátása. A lakók szerint a Szegedi Vízmű olyan díjat követelt tőlük, amelynek nincs egyértelmű jogszabályi alapja. A szolgáltató az ivóvíz korlátozását is kilátásba helyezte, ezért azóta elkezdték részletekben befizetni a tartozást. Így végül a vízmű nem zárta el a csapokat, a vitának viszont ezzel még nincs vége.

„Lakossági felhasználót semmilyen jogszabály nem kötelez csapadékvíz-elvezetési díj kifizetésére” – mondta a Szegedernek Chovanecz Kata egykori fideszes önkormányzati képviselő, aki jelenleg a szegedi Pacsirta utca 28. szám alatti társasház közös képviselője. A közel egy éve húzódó vita a mintegy ötvenezer forintos díj miatt robbant ki, amelyet a Szegedi Vízmű Zrt. számlázott ki a társasháznak.

A  konfliktus odáig fajult, hogy 2025 decemberében a szolgáltató arról tájékoztatta a lakókat, hogy amennyiben az összeget nem rendezik, korlátozni fogják a társasház ivóvíz-szolgáltatását. Chovanecz úgy véli, hogy ez jogszerűtlen, mivel „csapadékvíz-elvezetési díj vitája miatt ivóvíz-korlátozás nem alkalmazható”.

Az üggyel foglalkozott már a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH), valamint a Csongrád-Csanád Vármegyei Békéltető Testület is. A Szegeder birtokába került dokumentum szerint utóbbi azonban januárban megszüntette az eljárást, amelynek lefolytatása álláspontjuk szerint lehetetlen lett volna.

A közös képviselő szerint a lakók tisztában vannak azzal, hogy jogellenes követelésről van szó, ugyanakkor nem akarták megkockáztatni, hogy az új építésű társasháznak akár 5–70 millió forintos kára keletkezzen az esetleges vízkorlátozás miatt.

Ebben a helyzetben a társasház végül úgy döntött, hogy elkezdik részletekben befizetni az összeget. Chovanecz hozzáfűzte, ezzel nem ismernek el semmit, csak a „kifejezetten kényszerítő, nyomásgyakorló hatásra” reagálnak így, de továbbra is minden állításukat fenntartják.

Lakossági vagy nem lakossági?

A felek álláspontja elsősorban abban tér el, hogy a Pacsirta utcai társasház lakossági vagy nem lakossági felhasználónak minősül-e, illetve abban, hogy létrejött-e egyáltalán olyan érvényes szerződés, amely a csapadékvíz-elvezetési díj megfizetésére kötelezné a lakókat.

A Szegedi Vízmű Zrt. azért rótta ki a díjat a lakókra, mert nem lakossági felhasználónak tekintik az épületet. A szolgáltató a Szegeder megkeresésére azt közölte, hogy az érintett épületben 2025 márciusáig nem volt elkülöníthető a lakossági és a nem lakossági fogyasztás, mivel az üzlet- és irodahelyiségek, bár jogszabály kötelezi őket, addig nem szereltek fel önálló vízmérőt. Ebben az időszakban így a vízmű szerint a fogyasztás nem volt külön mérhető.

A vízmű kitért arra is, hogy Szegeden egyesített rendszerű szennyvízhálózat működik, így jogi értelemben a csapadékvíz is szennyvíznek minősül, ennek elvezetése tehát a víziközmű-szolgáltatás részét képezi. Álláspontjuk szerint a víz-, szennyvíz- és csapadékvíz-elvezetés díját a felhasználó köteles megfizetni.

Úgy fogalmaztak lapunknak, a közös képviselő kezdetekben nem működött együtt a tartozás rendezésében, ezért küldték ki a vízkorlátozásról szóló értesítést. Ez a megoldás szerintük végső eszközként, szolgáltatási díjtartozás esetén alkalmazható. A Szegedernek megerősítették, hogy a társasház elkezdte befizetni az összeget részletekben, így a korlátozás végül nem lépett életbe.

Chovanecz a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvényre hivatkozva viszont azt állítja, hogy a szóban forgó társasház lakossági felhasználónak minősül. Álláspontja szerint a vízmű nem követelheti a díjat csak azért, mert nem lakossági felhasználóról van szó – ilyen esetben külön írásbeli szerződést kellett volna kötni.

Ilyen dokumentum azonban a társasház tudomása szerint nem létezik, és bár kérték, ezt a szolgáltató közel egy éve nem küldte el nekik. Hozzátette, hogy az épület szabályos, engedélyezett csatornabekötéssel rendelkezik, így az eljárás a lakók számára nehezen értelmezhető.

Senki nem tudta ellenőrizni, van-e egyáltalán érvényes szerződés

A békéltető testület eljáró tanácsának elnöke, dr. Horváth Péter Károly a Szegedernek elmondta, hogy megpróbáltak egyezséget kötni a felek között, de ez nem volt eredményes.

Horváth szerint a vita nem csupán elszámolási kérdés, hanem alapvetően jogértelmezési probléma. Ilyen ügyekben viszont neki nincs döntési hatásköre, mivel nem folytathat le bizonyítási eljárást, azaz nem dönthet arról, hogy egy szerződés érvényes-e, vagy egyáltalán létrejött-e. Nem hallgathat meg tanúkat, és nem kérhet be több bizonyítékot abban az esetben, ha nem áll rendelkezésére elég információ. A testület feladata ugyanis kizárólag az egyezség elősegítése, vagyis egy mindkét fél számára elfogadható megoldás keresése.

Horváth elmondta, a 2011. évi CCIX törvény alapján valóban lakossági felhasználónak minősül a társasház, ugyanakkor az elnök alátámasztotta a vízmű állítását is. Elmondása szerint 2024 szeptemberében a felek egy nem lakossági díjszabású szerződést kötöttek, majd hét hónappal később – az önálló mérőórák felszerelése után – új, lakossági díjszabású szerződés lépett életbe. A vita erre a hét hónapos időszakra vonatkozik, amikor is, mivel a két fogyasztás nem volt külön mérhető, az egész fogyasztást ideiglenesen nem lakossági besorolás alá sorolták.

A békéltető testület elnöke a kérdéses szerződésre is kitért. Szerinte ha valóban nem létezik ilyen dokumentum, a békéltető testület el sem járhatott volna, így ő feltételezi, hogy van ilyen.

Horváth arról is beszélt, hogy az ügyet a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) is vizsgálta, majd egy 43 oldalas határozatban azt állapította meg, hogy a vízműnek van igaza. Hozzátette, hogy a békéltető eljárásban ezt a határozatot egyik fél sem csatolta be, ami tovább nehezítette a helyzet tisztázását.

A MEKH eljárásával kapcsolatban Chovanecz azt mondta, hogy a hivatal vizsgálata nem volt teljes körű. A lakókkal együtt arra számítottak, hogy a panasz benyújtása után a hivatal tételesen megvizsgálja minden kifogásukat. A MEKH azonban kizárólag az elé terjesztett konkrét kérdésekre és „paragrafusokra” reagált, további kérdéseket viszont nem tett fel.

A MEKH ezzel kapcsolatban arról tájékoztatta a Szegedert, hogy a hatáskörükbe nem tartozik bele, hogy eldöntsék, volt-e érvényes szerződés, az ő feladatuk az, hogy ellenőrizzék az ágazati előírások betartását. Közlésük szerint az eljárás során a tényállásokat tisztázzák, figyelembe véve mindkét fél által benyújtott iratokat és bizonyítékokat, és ha szükséges, további adatokat is bekérnek.

A hivatal megerősítette, az ügyben jelenleg új eljárás zajlik, amelyben a korábbi és az újonnan beszerzett információkat is figyelembe veszik. Chovanecz azt mondta, most abban bíznak, hogy végre érdemi választ kapnak azokra a kérdésekre, amelyek eddig megválaszolatlanul maradtak.

A jogvitában közben újabb fejlemény történt, Chovanecz Kata arról tájékoztatta a Szegedert, hogy a Szegedi Vízmű úgynevezett „szankciós eljárási díjat” követel, ami szerinte szintén erősen vitatott. Elmondása szerint a vízmű az üzletszabályzatára hivatkozik, ami szerint jogosan bekérheti a fogyasztótól a felmerülő költségeket, ez azonban nem automatikus, hanem csak meghatározott feltételek teljesülése esetén alkalmazható. 

Chovanecz úgy látja, ezek a feltételek nem teljesültek, a számla célja inkább nyomásgyakorlás és elrettentés lehet, egyfajta „hátha kifizetik” logika mentén. A közös képviselő jelezte, a számlát már írásban vitatták, és azt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnak is beküldték.

Nemcsak a díj, az eljárás is vitatott

Chovanecz Kata úgy véli, az ügyben az is kérdéses, ahogyan a Szegedi Vízmű Zrt. a felszólítási és a vízkorlátozási eljárást lefolytatta.

Elmondása szerint a jogszabályok a korlátozás előtt három postai úton megküldött hivatalos felszólító levelet, ebből két–három ajánlott tértivevényes levélben kell megküldeni. A társasház állítása ezzel szemben az, hogy ők mindössze egyetlen postai úton megküldött levelet kaptak december 5. körül, majd 12-én kitették nekik a korlátozási értesítőt.

Chovanecz szerint a fizetési felszólítással is gond van, a jogszabályok ugyanis azt írják elő, hogy egy ilyen felszólításban szerepelnie kell a szerződésszámnak, valamint az elszámolás alapjául szolgáló fogyasztásmérő gyári számának is. Ez eleve az ivóvízre utal vélekedése szerint, mivel csapadékvíz-elvezetés esetében nincs fogyasztásmérő, hanem átalány alapján számláznak.

Állítása szerint a díj kiszámítása is vitatható, hiszen a társasház 2025 elején olyan dokumentumot kapott a szolgáltatótól, amely 2023-as adatokra hivatkozott, holott a társasház 2024-ben épült, ebben az időszakban tehát még nem létezett. Szerinte ez arra utalhat, hogy a számítás egy korábbi állapotra vagy akár egy másik fogyasztóra épült.

Chovanecz azt is kifogásolta, hogy a vízmű nem tüntette fel a zöldterületeket, amelyek az építési engedélyben szerepelnek. Emellett az elszámolás módszerét sem érti, hiszen „ha 2023-ban 30 köbmétert számoltak ki havonta, és elvileg százéves átlagot kell számolni, akkor az 2024-ben és 2025-ben hogyan lehet ugyanaz az érték?”

Hozzáfűzte azt is, hogy kérdéseivel hiába kereste többször is a vízművet, érdemi választ sosem kapott, ami miatt a társasház eddig öt alkalommal nyújtott be kártérítési- vagy kötbérigényt. A Szegedi Vízmű ezzel szemben a Szegedernek azt nyilatkozta, a közös képviselő minden levelére dokumentált módon, jogszabályi hivatkozásokkal és részletesen válaszoltak.

A békéltető testület a bíróságot javasolta

A békéltető eljárás során a tanács elnöke azt javasolta a feleknek, hogy forduljanak bírósághoz. Horváth a vízműtől azt a választ kapta, hogy belső szabályaik miatt csak akkor indíthatnak peres eljárást, ha a társasház már hosszabb ideig tartozik, a szükséges felszólításokat kiküldték, majd a korlátozás is életbe lépett.

Chovanecz úgy látja, hogy ebben a helyzetben nem nekik kell bírósághoz fordulni, hanem a vízmű feladata fizetési meghagyást kérni, amivel a társasház szembe menne, így az ügy bíróság elé kerülhetne.

Horváth Péter Károly szerint ugyanakkor vitatható, hogy ez a gyakorlat mennyire kedvez a fogyasztóknak. Álláspontja szerint a jelenlegi víziközmű-szabályozás több ponton sem egyértelmű. Ezekkel a bizonytalanságokkal pedig nemcsak a szegedi szolgáltató, hanem más víziközművek is szembesülnek, miközben egy egységes joggyakorlat kialakítására törekednek.

Mit tehet a fogyasztó hasonló helyzetben?

Chovanecz Kata és a békéltető testület eljáró tanácsának elnöke, dr. Horváth Péter Károly szerint sem egyedi a Pacsirta utcai társasház esete. Tavaly a Pécsma.hu is beszámolt egy hasonló ügyről, ott a lakóktól egy olyan díjtartozás megfizetését követelték, amelyet egy már megszűnt szolgáltató, a Pécs Vízmű Zrt. nevében számláztak ki. A levélben arra figyelmeztették az érintetteket, hogy a fizetés elmulasztása esetén jogi lépésekre számíthatnak.

A Szegeder egy neve elhallgatását kérő fogyasztóvédelmi jogásszal is beszélt, aki szerint bár pontos statisztikák nem állnak rendelkezésre, az ilyen jellegű viták rendszeresen előfordulnak a fogyasztói jogviták között.

Szerinte ebben a helyzetben a legfontosabb, hogy a fogyasztó minél előbb, írásban jelezze a kifogásait a szolgáltató felé. A panaszban világosan le kell írni, melyik számlával van gond, mely időszakra vonatkozik, és miért tartja hibásnak az elszámolást. A fogyasztóvédelmi jogász szerint érdemes egyúttal kérni a részletes elszámolást is, valamint azt, hogy a szolgáltató igazolja, milyen jogszabály vagy szerződés alapján követeli a vitatott összeget.

Ezzel egy időben érdemes minden fontos iratot és bizonyítékot összegyűjteni, különösen a mérőóra aktuális állását rögzítő fotókat és a korábbi számlákat. A jogász szerint nagyobb az azonnali kockázata annak, ha a fogyasztó nem fizet. Így a felesleges viták, a késedelmi költségek, és a korlátozások elkerülése érdekében általában az a legbiztonságosabb megoldás, ha csak a vitás összegeket nem fizetik be, a többi tartozást igen.

A fogyasztóvédelmi jogász szerint a közműszolgáltató több lépést is jogszerűen megtehet. Küldhet például fizetési felszólítást, felszámíthat késedelmi díjat, elindíthat jogi eljárást, és bizonyos feltételek mellett akár a szolgáltatás korlátozását is kilátásba helyezheti. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem mindegy, hogyan teszi mindezt.

A jogász szerint a határ ott húzódik, amikor a szolgáltató megtévesztő vagy aránytalan eszközökkel él. Ilyen lehet például, ha jogszabályi feltételek hiányában fenyeget kikapcsolással, vagy nem ad egyértelmű tájékoztatást arról, milyen jogai és lehetőségei vannak a fogyasztónak.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy vitatott követelés esetén a szolgáltató mozgástere szűkebb, a fogyasztó számára pedig komoly védelmet jelent, ha a kifogásait időben, írásban és dokumentált módon rögzíti.

Felmerülhet az a kérdés is, hogy kötelezhető-e a fogyasztó olyan díj megfizetésére, amellyel kapcsolatban úgy tudja, nem írt alá külön szerződést. A jogász szerint ez bizonyos esetekben előfordulhat, mivel egy szerződés akár úgy is létrejöhet, hogy a fogyasztó a szolgáltatást igénybe veszi. Ugyanakkor hangsúlyozta, 

ha a szolgáltató konkrét díjat követel, neki kell igazolnia, hogy azt milyen szerződés, üzletszabályzat vagy jogszabály alapján teszi.

Fontos, hogy ha a békéltető testület megszünteti az eljárást, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a fogyasztónak nincs igaza. Ez csupán azt jelzi, hogy az ügy eldöntéséhez részletesebb vizsgálatra van szükség, ami már meghaladja a békéltetők lehetőségeit. Ilyenkor az ügy jellemzően bírósági vagy fizetési meghagyásos eljárás elé kerül, ahol a benyújtott bizonyítékoknak lesz döntő szerepük. Utóbbi egy gyors eljárás, amelynek célja, hogy a pénzkövetelést bírósági eljárás nélkül hajtsák be.

A társasház ügyével kapcsolatban még most is folyik az eljárás, így egyelőre nyitott kérdés, kinek van igaza. A napokban a közös képviselő újra megkereste a MEKH-et, hogy átfogó vizsgálatot kérjen tőlük, beleértve a vízmű eljárásának minden pontját.

A jogvitával kapcsolatban kerestük a Pacsirta utca 28. címen nyilvántartott nem lakossági ingatlanok üzemeltetőit, ugyanis a vízmű szerint az ő mulasztásuk adott okot az eltérő díjszabásra. Ugyanakkor az ő álláspontjuk nem derült ki, mivel a KMS Mérnök Iroda Kft. azt állította, nem is működnek ezen a címen, nem tudják, miről van szó, az ESZTÉ rendezvényterem nem nyilatkozott, a Toastmasters Ez a beszéd klubbal pedig több próbálkozás után sem tudtunk érdemben beszélni. 

Farkas Anna