Egyre kopárabb látványt nyújt a Vértó környéke, a végtelen fehérséget csak a szánkózó gyerekek tömege töri meg, az eddig eldugottnak hitt mólókat pedig csupán a köd takarja már. A nád eltávolítása viszont szükséges volt az élőhely védelme érdekében, és erre éppen a téli időszak a legmegfelelőbb. 

„A nádvágás elsődleges célja a tó vízminőségének megőrzése és az iszaposodás lassítása” – válaszolta a Szegeder kérdésére a záportározót fenntartó Szegedi Vízmű Zrt. A nád életciklusa során jelentős mennyiségű tápanyagot köt meg a vízből, azonban ha az elszáradt növényi részek a tóban maradnak, lebomlásuk során ezek a tápanyagok visszajutnak a vízbe. Ez fokozza az iszapképződést, rontja a víz oxigénellátását és gyorsítja a tó természetes feltöltődését. A rendszeres nádaratással viszont megelőzhető ez a folyamat.

A munkálatokat két okból is télen érdemes végeznie a vízmű munkatársainak. Egyfelől ilyenkor már nem nő a nád, így a vágás nem károsítja a növények életfolyamatait. Másrészt a vízimadarakat sem zavarják ilyenkor, és ha időben végzik, a költési időszakig megnő annyira a növényzet, hogy lehetőséget adjon fészkelésre. A learatott nád pedig nem vész kárba: a vízmű már el is szállította a Szegedi Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. telephelyére, ahol a többi zöldhulladékkal együtt újrahasznosítják. 

„A nád évezredeken keresztül egy fontos építőanyag volt Magyarország jelentős területén, külföldre is el lehetett adni. Még napjainkban is nagyon komoly gazdasági szerepe van” – mondta lapunknak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője. Emellett gyorsabban nő, mint a fák, így az erdőkkel szemben a nádasokat évente lehet vágni és hasznosítani. 

Ezt február közepéig tehetik meg az illetékesek, mivel a hónap második felétől már elkezdenek költeni bizonyos fajok, mint például a barkós cinege (ami amúgy mulatságos frizurájával együtt is az egyik legszebb madár). „A másik ok pedig az, hogy aratni is sokkal egyszerűbb, ha nem vízből kell, hanem jégből. Ezt akár végre lehet hajtani kézi kaszával is.”

Ugyanakkor egyes madárfajok nem a friss, hanem a régi, több éves, avas nádat kedvelik. Ezért a nagy kiterjedésű nádasoknál bevett gyakorlat, hogy természetvédelmi célból meghagynak nagyobb, egybefüggő vágatlan nádasrészeket. Egy kisebb városi tónál ez „majdnem mindegy”, de azért a Vértónál is maradt néhány folt. Megnyugodhatnak tehát azok, akik a tó élővilágáért, vagy az árnyékos mólókért aggódtak.