100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.

Már 17 olvasónk csatlakozott Cél: 100 támogató

Válassz támogatási összeget:

Folytatás…

„Nagyfáról 15–18 kilométerre bevitt a börtönbusz a szegedi Mars térre. Ott kiraktak a piacnál, hogy itt a vége. Szatyorral a kezemben, fél lábbal, járókerettel menjél másfél kilométert a vasúrállomásra, ahogy tudsz” – emlékezett vissza szabadulására Richter Gyula a Szabad Európa riportjában.

A mozgássérült férfi úgy véli, sosem bántott senkit, maximum rossz döntéseket hozott. Börtönbe azután került, hogy végső elkeseredésében egy üveg viszkivel beült az autójába, és azt tervezte, hogy ezután felakasztja magát. Elkapták a rendőrök, négy év három hónapot kapott ittas vezetésért. Már másodszor került rácsok mögé. 

Az egykori kamionos élete nem alakult a legfényesebben. Az anyja a karjai közt halt meg. A veje kirabolta a kistarcsai takarékbankot és a pénzt neki kellett elrejtenie a lajosmizsei tanyáján a nyúlketrec alatt. Elsőre nem találták meg a rendőrök, de másodjára nem volt ilyen szerencséje, orgazdaságért ítélték el. Ekkor még megvolt mindkét lába, később érszűkület miatt amputálták az egyiket. Két évvel később megölték a lányát. 

A magyar börtönrendszer nincs felkészülve a mozgáskorlátozott rabokra – állítja a férfi, akit az egyik alkalommal egy emeleti zárkában helyeztek el. A lépcsőn felfelé csak kúszni tudott. 

„Egyszer egy arany vállapos őrnagynő volt szolgálatban. Amikor meglátott, hogy éppen csúszok-mászok, akkor összecsapta a kezét és azt mondta: Hát ez mit keres itt? Olyan megaláztatásnak éreztem… Rettenetes érzés volt ez az egész” – idézte fel. 

A férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével személyiségi jogi pert indított a börtönök elle. „Akármennyire is forráshiányos az az intézet vagy nem áll rendelkezésre a megfelelő szaktudás, akkor is az intézet felelőssége az, hogy megfelelő körülmények között az emberi méltóságát nem sértve tartsák fogva, azaz, hogy csak a kiszabott, a ténylegesen kiszabott büntetést hajtsák végre, és ne valami ennél súlyosabb joghátrányt. És Richter Gyula esetében nagyon jól tetten érhető, hogy nem ez történt” – magyarázta a Szabad Európának Bieber Ivóna, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.

A Kúria iránymutatása alapján, ha valakinek van egy szemmel jól látható, egyértelmű fogyatékossága, akkor nem nem neki kell jeleznie, és kérnie, hogy emberhez méltó módon tartsák fogva, hanem hivatalból észlelnie kell a börtön személyzetének, hogy speciális igények vannak, amelyeket biztosítani kell, vagy keresni egy másik intézményt, amely erre alkalmasabb. „A megfelelő alkalmazkodás nagyon sokszor pénzkérdés, de bizonyos esetekben csak a megfelelő hozzáállás hiányzik. Az, hogy egy féllábú, protézissel élő embert nem kétfordulós lépcső tetején, emeleten helyezek el, hanem egy földszinti zárkában, ez nem kerül semennyibe” – mondta az ügyvéd. 

Szerinte a büntetés-végrehajtási intézetnek gondoskodnia kellett volna arról is, hogy a férfi a megfelelő módon haza is tudjon érni. „Ő egy tanyán lakik. Egy olyan helyen, amit tömegközlekedéssel nem hogy nehezen, hanem tényleg sehogyan nem lehet megközelíteni. Kirakták Szeged kellős közepén, és a nála lévő pénzből vásárolt vonatjegyet, buszjegyet, így jutott el Kecskemétig. Kecskemétről Lajosmizsére, és aztán Lajosmizséről egy szívességi alapon szerveződött fuvarnak köszönhetően tudott végül a tanyájára hazaérni” – mondta Bieber. 

A tanyán nincs most se víz, se áram. A férfi havi 40 ezer forintból él. Nem fél tőle, hogy kirabolják. Mostanában már a lajosmizsei önkormányzat és más szervezet is besegít neki, de korábban nem volt hozzáférése sem a bevásárláshoz, sem semmilyen más ellátáshoz.

Richter Gyula ügyvédje azt mondja: sok az elhivatott szakember, de ez nem tudja semlegesíteni az alapvető problémát, vagyis azt, hogy Magyarországon rendkívül alulfinanszírozott és szétzilált a szociális ellátórendszer, és a fogyatékkal élők sokszor éppen ebből adódóan kerülnek rács mögé. Egy felkészült, megfelelő forrásokkal ellátott rendszerben talán Richter Gyula sem jutott volna erre a sorsra.

Van segítség! Ha hasonló gondolatai vannak, hívja a 116–123-as lelki elsősegély telefonszámot. Ígérje meg, hogy most rögtön nem tesz semmit, és keresse fel ezt az oldalt! Ha másért aggódik, ezt az oldalt látogassa meg.

100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.

Már 17 olvasónk csatlakozott Cél: 100 támogató

Válassz támogatási összeget:

Folytatás…