
Fotó: Antal Gábor / Fortepan
Most csütörtökön volt az év talán legellentmondásosabb ünnepe: a munkát éltető munkaszüneti nap. Mint ahogy a pogány vagy keresztény eredetű ünnepekre rárakódott szocialista hagyományok egy része is megmaradt, a munkásmozgalomból eredő május elseji ünneplés sem tűnt el teljesen napjainkra. Igaz, a hangulata és a célja is teljesen megváltozott. A koncertekre, vidámparkba látogató, virsliző, vattacukrozó tömeg egy részét talán nem is érdekli, miért ünnepel, a lényeg, hogy ünnepelhessen.
De hogyan jutottunk el a tömeges felvonulásoktól a mai majálisokig? Szűcs Dániel Városnapló-cikke visszarepít a rendszerváltás előtti időkbe, amikor a szegedi Rákosi Mátyás-híd és a Marx tér megtelt a menetelő munkásokkal, akik valójában nem a munkásosztályt, hanem a pártot dicsőítették. A szegedi május elseje ilyenkor nem csupán látványosság volt, hanem politikai színház – díszletekkel, előírt szerepekkel, kötelező jelenléttel. Nem is igazán ünnepelni mentek az emberek, hanem azért, mert elvárták tőlük.

Fotó: Ocskó Ferenc / Szegeder

Fotó: Bálint András / Szegeder
Nehéz nem mosolyogva emlékezni arra a pillanatra, amikor a fóliarendeletbe csúszott vesszőhiba miatt nyert pert a Líra könyvkiadó a kormányhivatallal szemben.
Ez is tipikus esete annak a problémának, amivel az igazságszolgáltatásban dolgozók nap mint nap szembesülnek: a jogalkotók nem nyelvészek, és ez olykor az ítélet rovására megy. Sárközy Szabolcs bíró, a Kecskeméti Törvényszék Büntető Kollégiumának vezetője szegedi előadásában arról beszélt, hogy milyen problémákhoz vezethet, ha nem egyértelmű egy jogszabály. Előfordult például, hogy az „illetve” szó használata miatt kellett enyhébb ítéletet hoznia a bíróságnak.
Az előadó arra is kitért, hogy a vádlottak sokszor nincsenek tisztában a jogi fogalmakkal és a saját lehetőségeikkel. Egyszer például egy félreértés miatt fölöslegesen tartottak tárgyalást, egy másik esetben pedig valaki véletlenül elfogadta az ellene szóló ítéletet, mert azt hitte, a tudomásul vétel csak annak megértését jelenti, de ettől még fellebbezhet. Az ilyen helyzetek elkerülése végett kulcsfontosságú, hogy minden érintett számára közérthetően elmagyarázzák meg a bíróságon elhangzottakat.
Nem tartotta meg a kitüntetését Nagy Imre településtervező építészmérnök, a Dél-Alföldi Urbanisztikai Egyesület leköszönő elnöke: visszaküldte a 2024 augusztusában kapott Magyar Ezüst Érdemkeresztet.
Nagy már a díj átvételekor is mérlegelte, elfogadja-e az elismerést, de végül úgy döntött, vállalja. A kitüntetés visszaadására Orbán Viktor március 15-i beszéde után szánta el magát. Szerinte a „nagytakarításról” és „poloskákról” szóló utalások nem véletlen elszólások voltak, hanem egy politikai program részei: a demokratikus intézmények, a szabad sajtó, az ellenzék és a független igazságszolgáltatás ellen irányuló szándékos hangulatkeltés.
Azt is sérelmezte, hogy Sulyok Tamás érdemben nem reagált a beszédre, szerinte ilyenkor elvárható lenne a köztársasági elnöktől, hogy nyilvánosan határolódjon el az ilyen típusú politikai kommunikációtól.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Fotó: Ultras Szeged / Facebook

Május 1-jei felvonulás a Rákosi Mátyás hídon 1953-ban
Fotó: Horváth József / Fortepan
„A konyhába lépve, Vince gyufát gyújtott. Borzasztó látvány tárult szemeik elé: mindenfelől vérnyomok, foltok hirdették a gyilkos rettentő munkáját” – idézi a Szentesi Lap 1888-as cikkét Balogh Gergő az Alföld egyik legbrutálisabb sorozatgyilkosát bemutató írásában.
Gyömbér Pál 1859-ben született Csanyteleken, törvénytelen gyerekként. Iskolába sosem járt, és az is korán világossá vált, hogy a kétkezi munka helyett a bűn útját választja. Legalább nyolc emberre támadt rá, ötöt bizonyítottan meg is ölt. Kegyetlen módszereket alkalmazott, áldozatait rendszerint ki is fosztotta. A lopott értékeket szerelmének, Pap Erzsébetnek ajándékozta, aki mit sem sejtett azok eredetéről.
Az általunk megkeresett alföldi múzeumok nem tudtak információval szolgálni a férfi életéről és tetteiről. Azonban a korabeli újságoknak és Bálint Sándor néprajzkutató gyűjtésének köszönhetően fennmaradtak a gyilkosságok részletei, és az is, hogyan ítélték el a bűnbánást egyáltalán nem mutató férfit.
Keményen beleálltak kedvenc klubjukba a szegedi fociultrák, akik nem a püspöki csapat teljesítménye, hanem a fanatizmus miatt maradtak akkor is, amikor már több ezren elhagyták a szurkolótábort.
Egy vesztes NB II-es meccs alkalmával szabadultak el az indulatok, és még akkor sem csillapodtak le, amikor a Grosics Akadémia megnyert egy mérkőzést. Az ultrák molinókat mutattak fel, az alapító Kiss-Rigó püspökbe és a vezetőedzőbe is belekötöttek. A klub vezetősége közleményben ítélte el a szerintük sportszerűtlen viselkedést, mire a szurkolói csapat így reagált: „Nem veszitek észre, hogy évről évre ugyanazt a szar teljesítményt nyújtjátok, úgy, hogy már 5 éve profi körülmények között, 8000 fős stadionban van lehetőségetek megmutatni, mit is tudtok.”
Kifejezetten szeretem a fekete-fehér, sziluettszerű, szinte minimalista képeket. Így nem volt kérdés, hogy ezen a héten Szűcs Dániel friss macskás fotóját választom, mégha az nem is hordoz magában mélyebb tartalmat, inkább csak esztétikus, precíz, jól komponált. Bár a kép középpontjában lévő macska arca teljesen sötét, látszik, hogy a kerítésről lenéz a fotósra. Mögötte a szomszéd ház falra vetülő árnyékát látjuk, fölé pedig belóg egy faág. Nem kevesebb, nem több, pont amennyi kell, hogy mindent el tudjunk helyezni a térben.
Ez itt a Szegeder péntekenként érkező heti hírlevelének legutóbbi, május 2-án megjelent száma. Ha szeretnéd mindig az elsők között, péntekenként kapni a hírlevelet, ide kattintva tudsz feliratkozni, és elküldjük emailben!
Kedves Olvasók!
Eljött az év második hosszú hétvégéje: egy napra bezártak a boltok, de kinyitottak a strandok, és olyan idő lett, ami nem bánnám, ha szeptemberig tartana.
Élvezzük ki, amíg kibírható a meleg, és nézzük a hét változatos témáit: lesz szó a majális eredetéről, a jog és a nyelvészet viszonyáról, a püspöki focicsapat és szurkolói közötti vitáról és egy véreskezű alföldi sorozatgyilkosról is.
Ezek történtek még
Az 1% felajánlása egyszerűbb, mint gondolnánk, az egész folyamat kb. 5 percbe telik. Az alábbi útmutató segítséget nyújthat.
A Szegeder számára ez óriási lehetőséget jelent, hogy még nagyobb lendülettel haladjunk tovább, és egy fenntarthatóbb, mélyrehatóbb, innovatívabb és látványosabb újsággal gazdagítsuk Szeged hétköznapjait.