Szegedre is került a gödi és az iváncsai akkumulátorgyárak veszélyes hulladékából

A Telexen jelent meg egy írás a napokban, melyből kiderült, Szegedre is került a gödi és az iváncsai akkumulátorgyárak veszélyes hulladékából. Ezeket közvetlenül a kiskundorozsmai vasútállomás mellett, a veszélyes hulladékokra is szakosodott Multigrade Kft. mintegy három hektáros telephelyén tárolják.

A Szegeden 1995-ben alakult Multigrade Kft. kezdetben olaj, olajszármazékok forgalmazásával, és ezen anyagok hulladékainak visszagyűjtésével foglalkozott. A forgalmazói tevékenység megszűnését követően meghatározóvá vált a veszélyes és nem veszélyes hulladékok szállítása, a hulladékkezelés, kármentesítés és vízkezelés. Ma már a magyarországi hulladékkezelési piac egyik jelentős szereplője, írják magukról.

A Telexen olvasható cikk elsősorban a HAK 060315* azonosítójú, nehézfémeket tartalmazó fémoxid és a HAK 161001* azonosítójú, veszélyes anyagokat tartalmazó vizes folyékony hulladékkal, közismertebb nevén N-metil-2-pirrolidonnal (NMP) foglalkozott. Ez utóbbi nemcsak NMP-t tartalmaz, de az akkugyárak esetében ez a fő összetevő, jegyezték meg.

A vizsgálat az üzemelő akkugyárakra – Samsung SDI–Göd, SK–Iváncsa és SK–Komárom – vonatkozik. Közérdekűadat-igényléssel, a vármegyei kormányhivatalok által szolgáltatott nyilvános adatokon keresztül mutatták be térképek segítségével, mennyi hulladék merre és milyen utakon jár az országban, valamint megszólaló szakértők segítségével értelmezték – főleg analógiákon keresztül – ezek lehetséges környezeti-egészségi hatásait.

A cikkben található térképek szerint Szegedre, a Dorozsmai út 35. szám alatt található Multigrade telephelyre 26 tonna nehézfémeket tartalmazó fémoxid és 6597 tonna veszélyes anyagokat tartalmazó vizes folyékony hulladék (NMP) került összesen. Előbbi az iváncsai akkugyárból jött Szegedre, az utóbbi mennyiség viszont megosztva a gödi Samsung (3299 tonna) és az iváncsai SK (3298 tonna) gyárából.

Veszélyes hulladékok – így nehézfémek vagy NMP – egyáltalán nem csak az akkumulátorgyártás során keletkeznek. Amiért mégis érdemes külön a nehézfémekkel és az NMP-vel foglalkozni, az a mennyiségük, különösen mivel – eltekintve a globális iparági megrendelések ingadozásától –

szinte biztos, hogy még a mai szintnél is csak jóval több lesz belőlük, ha az összes tervben lévő és építés alatt álló üzem elkezd termelni,

írja a cikk. A Magyar Mérnöki Kamara (MMK) Környezetvédelmi Tagozatának becslése szerint az engedélyezési dokumentumok alapján Iváncsa a 2023-as adatokhoz képest akár százszor több (évente 129 250 tonna) nehézfémeket tartalmazó fém-oxid hulladékot (HAK 060315*) bocsáthat ki, ha maximum kapacitáson kezd üzemelni.

Nehezíti az adatok szétszálazását, hogy a gödi Samsung SDI az elmúlt évekhez hasonlóan egy kódszám (HAK 161001*) alá sorolta be az NMP-t és a nehézfémeket tartalmazó hulladékot is. Ezek az adatok ráadásul azt tükrözik, amit a gyárak és a hatóságok közölnek és rögzítenek, de a növekvő számú anomáliák miatt nem lehet 100 százalékos biztonsággal kijelenteni, hogy ez tényleg lefedi az összes ilyen típusú keletkező hulladékot, jegyzik meg.

A cikk szerint úgy tűnik, hogy Magyarországon már most több veszélyes hulladékot termelnek az akkugyárak, mint amennyit képesek vagyunk regenerálni, semlegesíteni vagy újrahasznosítani. Az ebből a körből kieső maradék ismert és ismeretlen helyekre kerül, a tárolási-biztonsági körülményekről, valamint az ott elhelyezett veszélyes hulladék jövőbeli sorsáról semmilyen információnk nincs, írják.

„Önmagukban a számok és a helyszínek még nem jelentenek semmit. Ahhoz, hogy igazolható állításokat tehessünk, állandó mérésekre, sokkal több adatra és átláthatóságra volna szükség.” Ez pedig ártalmas a beruházó cégeknek is, hiszen a lakosság olyan üzemek létesítésére is heves elutasítással fog válaszolni, amelyek nem termelnek veszélyes hulladékot, de valahogy kapcsolódnak az akkugyárakhoz. A teljes cikk a Telexen olvasható.