Egy ginfesztiváltól ennyit nem vártam volna

A Móra Ferenc Múzeum tövében, egy a partfalra húzott asztalnál a fodrozódó Tiszát és a Belvárosi híd alatt át-áthúzó madárrajokat figyelve megreggelizni maradandó élmény, olyan, ami akár még hiányozni is fog, ha vége az idei Szegedi Gin & Rum gasztrofesztiválnak.

Őszintén szóval, néhány napja nem sejtettem, hogy mindennapos vendége leszek az idén másodjára összehozott eseménynek, de most is itt ülve a tiszai levegőn, mégis a belvárosban, azt mondom: jövőre is. Olyan rendezvénye lett ez a szegedieknek, amit merem állítani, évről évre egyre többen fognak jó előre naptárjukba vésni.

A város egyik legnívósabb köztéren, a Móra parkban vasárnap estig a kategóriáján is túlmutató, színvonalas és gondosan szervezett eseményen folyhatnak végig a szegediek három szeptemberi napon. Azért nem estét írok, mert napközben ugyanúgy megéri kijönni a jóval szellősebb térre enni egy jót, vagy megkávezni a Kultúrpalota árnyékában, mint este beginezve lötyögni a néha meglepően élvezhető dj-k valamelyikére.

A napközbeni programok műsorvezetése a már megszokott, közönség nélküli rádióshakni, a meghívott dj-k némelyike viszont Hernán Cattáneót idézően reptetik a nem mindig túl népes, de annál hálásabb közönséget. Akár vasárnap kora délután is.

Aztán ott van a gin és a rum, és nem kertelnék ezzel sem, egyáltalán nem értek a lovakhoz. Erről annyit tudok nyilatkozni, hogy szombaton 4 cent helyben mért gint megöntöztem kétszer ennyi guavás Jarritosszal, és nem volt több kérdésem az estére.

Biztos vagyok benne, hogy vannak, akik a legkülönfélébb és különlegesebb italokért látogatják a rendezvényt, jönnek akár ismertebb szakértők is, de írva legyen az is, hogy valamire való tudás és hozzáértés nélkül is kellemdús pillanatokat élhetünk itt meg. Egy barátom szombat este azt mondta,

mindentől eltekintve önmagában már az fantasztikus, hogy összejönnek az emberek, és együtt ünneplik az életet. Ha akarnék, sem tudnék jobban egyetérteni vele.

„Oh, a food market!” – hangzott az örömteli kijelentés a Swiss National Balloon Team egyik tagjától – legalábbis a társaság pólóin ez a felirat szerepelt –, miközben a Tisza-partról lépcsőztek fel a Móra parkba, majd rögtön ők is elvegyültek a téren az egyébként igen kellemes, harminc fokos időben.

Ha nem is kifejezetten gasztrofesztivál a Gin & Rum, mindenképpen említésre méltó, hogy azért van egy ilyen vonala is, ami ráadásul nem is nevezhető gyengének. Olyan, Szegeden már jól bejáratott nevek képviseltetik magukat a partfal és a Múzeum között mint az alsóvárosi ferences kolostor előtti kis teret bearanyozó Szia! kávézó háromkerekű Piaggiója, vagy a szintén a belvárostól délre működő Essentiale, ami ma Szeged egyik legszínvonalasabb brunch spotja.

Nem kevés, de nem is sok kajás lehetőség közül választhatunk, az árak pedig szinte mindenhol a 3–4 ezer forintos tengelyen gurulnak valamelyik irányba. Ha jól tudjuk, ezt külön kérték is a szervezők a gasztrosoktól, illetve azt is, hogy egy-egy helyen legfeljebb három–négyféle fogás legyen elérhető, hogy a látogatók ne szokjanak oda egy kajáshoz, hanem igenis kóstolják végig a felhozatalt – és erre gondoltam, amikor azt írtam, gondosan szervezett.

Én vasárnap délelőtt egy tükörtojásos kacsa toasttal kínáltam meg magam, ami 3650 forintért bocsátkozott áruba, de ha azt nézzük, hányszor volt eddig alkalmam ilyen kilátással megreggelizni Szegeden, minden fillért megért. A papír evőeszközökkel és az egyre erősödő széllel egyszerre küzdelmet folytatva persze nem volt a legegyszerűbb elfogyasztani, de ilyenekkel mindenképpen számolhat az ember bármilyen kültéri eseményen.

Ez mind szép és jó, de a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy itt bizony árakkal is találkozni. Kezdésnek ott az üres ginespohár 2200 forintért, ami után simán még egyszer ennyit fizet az ember fia, mire meg is telik az egyébként az Ikeában 380 forintos darabáron vásárolható üvegpohár – biztosan a fesztivál logója került ennyibe, hogy a pohárra kerüljön.

De ez egy ilyen világ. Nem a tápiószentmártoni libanapokon vagyunk, és nem is a Tátika presszó sárgaborsófőzelék-színű lamellái közé szorulva mérik épp a háromszáz forintos hosszúlépésünket. Ezeknek is megvan a helye, ahogyan a Gin & Rum fesztiválnak is abszolút létjogosultsága van – és népes közönsége.

Kíváncsi vagyok, jövőre merre és hogyan tud fejlődni a rendezvény, mi fér még a Móra parkba erre a néhány szeptemberi szép napra. Mert van még hova előrelépni, de egyelőre úgy tűnik, a lendület és az akarat is ott van.

A Vélemény rovatban megjelent cikkek a szerző álláspontját tükrözik, a teljes szerkesztőségéét nem feltétlenül. Ön is kifejtené gondolataidat, hangot adna véleményének? Esetleg erre a cikkre reagálna? Közölje írását a Szegederen, írjon levelet a sztori@szegeder.hu emailcímünkre!