Ki kell szállnunk az autóból, ha élhető városokban akarunk lakni

Barcelona, Bécs, London, Örebro, Róma és Zürich városát kutatva a Deloitte felmérése arra jutott, ha csak minden tizedik ember tenné is le az autóját és kerékpárra pattanna, a mindennapos közlekedési kibocsátások várhatóan mintegy tizedével csökkennének, és összességében sokkal élhetőbb környezetet teremthetnénk városainkban, írja Szabó Amanda Imola meteorológus és éghajlatkutató, az ELTE doktorjelöltje a Másfélfok blogon.

A cikk szerint sem a kibocsátáscsökkentéshez, sem az élhetőség fokozásához

nem elég azonban, ha minden autót elektromosra cserélünk,

hiszen attól nem csökken majd a dugók száma és nem oldódik meg a nyersanyagválság sem. A klímaváltozás és a légszennyezettség mérsékléséhez a városoknak mindenekelőtt magas színvonalú tömegközlekedési rendszerre van szüksége, de főképp a kerékpározás és a gyaloglás az, amiben a legnagyobb kibocsátáscsökkentési lehetőségek rejlenek.

Utóbbihoz tartozik a 15 perces város modellje, mely a kibocsátáscsökkentés érdekében a városi területek gyalogos- és kerékpárosbarát fókuszú átalakítására összpontosít. Feltétele, hogy az emberek mindennapi szükségletei, így a lakhatás, a bevásárlás, az egészségügyi ellátás és a munkahely 15 percnyi ingázással elérhető körzetben legyen. A felmérés szerint a világ városai a hosszútávú fejlesztési koncepcióikban már ebbe az irányba mozdulnak el, és ez Szegeden is létező dolog.

A világ 40 nagyvárosa – többek között Milánó, Rotterdam, Lisszabon, Montreál és Seattle – is aláírt egy  zöld és igazságos átmenet-tervezetet, mely ezt a koncepciót is tartalmazza. Azonban a felmérést készítők úgy vélik, gyorsabban és nagyobb léptékben kell elhárítani az akadályokat a biztonságos gyaloglás és kerékpározás elől, valamint többet kell fektetni a közösségi közlekedésbe.

Akármilyen furcsának hangzik, további előnye a fenntartható közlekedésnek, hogy a munkahelyek számát is növeli. Egy, az Egyesült Államok 11 városában megvalósuló projektekről készült tanulmány szerint a kerékpáros infrastruktúrába történő beruházás másfélszer, a gyalogos infrastruktúrába történő pedig 1,3-szor több munkahelyet teremt 1 millió dollárra vetítve, mint a motorizált közlekedést támogatók.

A felmérés arra jutott, hogy a helyi lakosság bevonásával az önkormányzatok lehetnek az igazi motorjai a motorizáltságot mellőző, biztonságos és emberléptékű közlekedési módoknak, amihez sok esetben nem is szükséges hatalmas és drága infrastrukturális beruházás, csak politikai akarat és megfelelő várostervezés.

Azok a városok, ahol a kerékpáros és gyalogosközlekedést helyezik előtérbe, felismerték, hogy az élhetőség, valamit az üvegházgáz- és légszennyező anyagok visszafogásának feltétele az autóktól minél mentesebb városrészek kialakítása. 

Az autók kivonására azonban nincs egyetlen tökéletes megoldás.

A leghatékonyabbnak a dugódíj, a parkolási és forgalomszabályozás, valamint a korlátozott forgalmú övezetek bevezetése bizonyult. A teljes cikk a Másfélfokon olvasható.