Nem a késés a baj, hanem ha nem tudunk róla

Mi a legjobb módja annak, hogy megtudjuk, hogyan juthatunk el közösségi közlekedéssel A-ból B-be? Az ősidőkben (nem is olyan régen) papíralapú füzetecskék és a megállókba kiírt adatok segítettek eligazodni. Azóta sokat változott a világ, túljutottunk azon, hogy az ember lemegy a megállóba, és csak annyi van odaírva, hogy ezekben az órákban éppen húszpercenként jár a villamos.

Ha Budapesten, Prágában, vagy akár Bukarestben jár az ember, könnyen rászokik arra, hogy a Google Maps nemcsak azt mutatja egy útvonaltervezés során, hogy mikor kellene jönnie egy adott villamosnak, busznak vagy metrónak, hanem azt is – és ez a hangsúlyosabb –, hogy ténylegesen mikor fog. A járművekben van GPS-jeladó, így ismert a helyzetük, ezt az adatot már csak az utas elé kell tenni az appban. Így ha késik a villamos akár 5–10 percet, arról tudunk előre, és el sem indulunk időben.

Szegeden is vannak indulási idők a Google Mapsben, de ezek a papíradatok, amik nem függnek a változóktól: ha például dugó vagy baleset van, esetleg a 90-es busz késő este az utolsó járatát teljesítve száguld végig a városon úgy, hogy a végállomásra már tíz perccel hamarabb odaér. Szegeden mindössze annyit tudunk, mikor kellene jönnie az adott járatnak, pedig olyan információkról van szó, amelyekről az utasnak tudnia kellene 2023-ban. Ott vannak persze a megállóhelyi kijelzők, de valamiért legtöbbször azok sem élő adatot mutatnak (ezt egy „D” betű jelöli egyébként a perc előtt), és azt már csak akkor látja az ember, ha odaért – akkor meg már minek.

Két évvel ezelőtt egy kis időre voltak Szegeden is élő adatok. Az alábbi képernyőképen látható, hogy egy az Európa Liget felé közlekedő 2-es villamos követhető a térképen, jól látszik, hogy hol tart éppen, és az is, hogy „időben érkezik”.

Ezzel kapcsolatban akkor, még 2021 novemberében meg is kerestük Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármestert, hogy mikor várható a fejlesztés teljeskörű beüzemelése, amire Nagy azt válaszolta, a Google irányába valóban folyik a kísérleti fejlesztés, ahhoz azonban, hogy hogy a techóriás elfogadja az adatokat, elég sok teszten, egyeztetésen kell még átmenni. „De a cél természetesen ez lesz, hogy működjön.”

Azóta látványosan eltelt két év, a járatok kényük-kedvük szerint késnek, jönnek hamarabb, esetleg maradnak ki, erről pedig hiteles, élő adatot szerezni nem igazán tud az utazóközönség. Újra megkerestük ezért Nagy Sándort, aki miután utánajárt a kérdésnek az SZKT-nál, azzal a hírrel tért vissza, hogy a fejlesztés leállt. Az alpolgármester kendőzetlenül elárulta, mi a helyzet:

„Egyszerűen fogalmazva, van ennél sürgősebb dolgunk, és viszonylag sok fejlesztést igényelne”.

Egy ilyen fejlesztés pedig jó eséllyel nagyban hozzáadna a szegedi közösségi közlekedés vonzerejéhez, elsősorban a fiatal felnőtt felhasználók körében, és főleg egy olyan hálózaton, ahol a ritkuló követési idők miatt minden késés/korábban indulás egyre nagyobb kellemetlenséget okoz.