A Mérce is írt a Szegedre tervezett kínai BYD elektromosautó-gyárról. A cikkben a China Labour Watch 2011-ben közzétett átfogó tanulmányára hivatkoznak, mely szerint a BYD-gyárakban uralkodó körülmények hasonlítanak a XIX. századi brit textilgyárakhoz, ahol alacsony bérek, gyors munkatempó és számos munkahelyi stresszel összefüggő probléma volt megfigyelhető. A gyárakban dolgozóknak alig elegendő a bérük az alapvető életfeltételekhez, és a túlórapénz sem teszi lehetővé a megtakarítást.
A tanulmány szerint a BYD „specialitása” az, hogy szándékosan nem invesztál többet technológiába, hanem olcsó és fiatal munkaerőt alkalmaz. Ez a cég számára előnyös, mivel a nagy mennyiségű munkavállaló alacsony fizetése mellett csökkenti a karbantartási költségeket. A gyárakban dolgozóknak gyors és monoton mozdulatokat kell végrehajtaniuk, és a teljesítményüket alapbérük mellett teljesítménybérrel is ösztönzik.
A munkások kiszolgáltatottságát növeli az otthontól való távollét, és a BYD szállást és étkezést biztosít, de a bér csak az önfenntartáshoz elegendő. A munkások életét gyakorlatilag a gyár öleli fel, és magas fluktuáció jellemzi őket, mivel a fiatal dolgozók nem bírják sokáig a gyár által megkívánt munkatempót.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a BYD kínai üzemeiben működik szakszervezet, de a munkások többsége nem ismeri a szakszervezet tevékenységét, és problémáikkal inkább a gyári menedzserekhez vagy barátaikhoz fordulnak. A gyárakban súlyos munkabalesetek és öngyilkossági kísérletek is történtek.
A Mérce cikke arra is rámutat, hogy a BYD tárgyalásokat folytatott több országgal, köztük Magyarországgal is. Azt remélik, hogy a cég nem azért választotta Magyarországot, mert itt könnyebben megteremtheti a gyáraiban tapasztalt munkakörülményeket.