„Szeged szerencsétlenségére ott van néhány, fejben meglehetősen a hetvenes években ragadt vendéglátóipari vállalkozó, akik politikai rendszertől és politikai kurzustól függetlenül a markukban tartják a helyi közgondolkodás egy részét és beléjük tudják sulykolni, hogy ez a rettenetes katyvasz, amit csinálnak, identitásképző dolognak kéne, hogy legyen” – mondta a 444.hu főszerkesztője a Borízű hang nevű podcastjükben vasárnap.
Uj Péter szerint mindez „a Frank Sándor nevű Venesz-díjas szakácsmester, aki a szegedi gasztronómia spiritusz rektora”, és akiről a Szegedi Halfesztiválon járva nem kifejezetten jó benyomást szerzett, „menzás csirkepörköltet idéző halászlé”-nek nevezve főztjét, ami a főszerkesztő szerint „bizonytalan eredetű fagyasztott halakból” készült.
Szolnoki születése révén Ujtól nem áll távol a halászlé, amiről mesélt is a podcastban. „Nagyon szeretem a halászlevet, elfogult vagyok a Tiszával kapcsolatban. Én ebben nőttem föl, tényleg iszonyú erős érzelmekkel kötődöm az egész környékhez, különösen a vízhez, meg a halakhoz. Volt egy civil projektem, hogy megpróbálok minél több helyen halászlevet enni. Valószínűleg Magyarországon én ettem a legtöbb helyen halászlevet étteremben. Borzasztóak voltak, szinte kivétel nélkül.”
„Ez a szocialista magyar gasztronómia – vezette fel a szegedi halászléről kialakult nézőpontját. – Ez az egész szegedi halászlédolog, ez annyira mély kommunista baromság, az egész látványvilág, ez az óriásbográcsos ökörködés, ez eleve olyan mint egy hetvenes évekbeli országimázs. Ha valamit nem lehet a hallal csinálni, akkor az az, hogy nagy mennyiségben, ilyen kurva nagy kondérokban főzik.”
Az annak idején tizenegy éven át a régi Indexet is vezető újságíró azt mondta, szomorú, hogy agyilag tényleg itt tart az ország. „A baj az, hogy buta emberek, részben üzleti okból, részben butaságból elkezdenek egy ilyen típusú identitást építeni. De kár identitást építeni olyan dologra, ami gyakorlatilag rossz.”
(via delmagyar.hu)