100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Egy éve hozta létre Kelemen András a Kaktuszok a természetben elnevezésű Facebook-oldalt abból a célból, hogy kiderítse, hol fordulnak elő az emberi kontroll alól kiszabadult, és lakott területeken kívül található kaktuszok a természetben hazánk területén.
A vadnyugati állapotokról korábban a Szegeder is beszámolt, akkor szintén a Szegedi Tudományegyetem munkatársa beszélt a jelenségről az Időképnek. A növények nem őshonosak, viszont rendkívül szívósak, melyek veszélyesek lehetnek a hazai növényvilágra. A Sokszínű Vidék most arról ír, az oldal célja éppen ezért az, hogy a kaktuszok inváziójának kezdeti fázisában megkezdhessék a védekezést, így segítve a jövő természetvédőit.
A térkép alapján eA legtöbb állomány a Duna-Tisza közén, azon belül a Homokhátságon van, de Szeged környékén is felbukkantak:
A Dunántúlon is sok előfordulást észleltek, míg az Északi-Középhegységből, és az Alföld tiszántúli területeiről csak nagyon kevés állomány ismert, egyesek pontos megjelenési helye bizonytalan.
Kelemen András célja mindezzel, hogy tájékoztassa a nemzeti park igazgatóságainak szakembereit az összes feltárt előfordulásról, és így felgyorsulhassanak a fajok visszaszorítására irányuló tevékenységek. A lap arról ír, hogy néhány, a térképen jelzett állomány felszámolása már meg is történt.
Az inváziós kaktuszfajok az amerikai kontinensről kerültek be Európába, melyek egészen a kanadai prériig őshonosak, így a Magyarországhoz hasonló szélességi körökön is régóta képesek túlélni a telet. Itthon a 2000-es évek óta ismertek, és egy-egy helyszínen már 20 éve megtalálhatók. Egyes őshonos fajok kiszorításán kívül a kaktuszok megnehezíthetik, sőt megakadályozhatják egy terület mezőgazdasági, illetve rekreációs célú hasznosítását. A korábbi, erről szóló cikkünk alább olvasható:
Vadnyugat az Alföldön: megjelentek a kaktuszok, melyek veszélyesek lehetnek a hazai növényvilágra
