A szegedi Momentum felszólította Mihálffy Bélát, hogy ne avasson Horthy-emlékművet Szegeden

A szegedi Momentum elnöksége és közgyűlési frakciója közös közleményt adott ki, és felszólítja Mihálffy Bélát, hogy ne vegyen részt az Újszegeden szervezett Horthy Miklós-emléktábla avatáson.

Mint arról korábban beszámoltunk, a Vitézi Rend nevű szervezet Csongrád-Csanád, Békés megyei törzskapitányságának tagjai október 15-én emléktáblát avatnak Horthy Miklós tiszteletére Újszegeden, ahol Mihálffy Béla, a megye 2-es számú választókerületének országgyűlési képviselője is beszédet mond.

Az esemény a Délvidék Házában lesz majd az erről szóló leírás szerint, ahol azt írják, Horthy „nevét a mai napig egyesek összevonják negatív ideológiákkal és meg nem érdemelt módon kezelik emlékét”.

„Miért nem vehet részt szegedi képviselő Horthy-emlékmű avatáson?” – kérdezi azonban a szegedi Momentum a levél címében, melyet aztán meg is válaszolnak a Szegedernek küldött közleményükben, melyet alább, változtatás nélkül közlünk:

„Tisztelt Mihálffy Béla!

Azt olvassuk a Szegeder.hu-n, hogy október 15-én Horthy Miklós-domborművet avat Újszegeden. Szeretnénk néhány eligazodási pontot adni, hogy Horthy Miklós kormányzósága mit jelentett városunknak.

1944 tavaszától az év nyaráig a szegedi gettóban és különböző gyűjtőpontokon (például Dorozsmán) közel 9000 szegedi és környékbeli zsidó származású honfitársunkat internálták.

1944 június 25; 27; 28-án 3 szerelvénynyi marhavagonban útlevél nélkül, teheráruként címkézve deportálták ezt a 8800 magyar honfitársat, köztük körülbelül 4500 szegedit.

Közülük sokakat ausztriai és csehszlovákiai tömegsírokban találtak meg legközelebb. A munkaszolgálatra elhurcoltak közül meghalt és a Holokauszt áldozatául esett 2500 szegedi polgár.

Pick Móric iparos, Lőw Immánuel főrabbi, Tölgyes Gyula újságíró, szerkesztő, a szegedi születésű Vadász Endre festő, elhurcolt és áldozatul esett társaikkal együtt egészen biztosan nem szenvedésükkel vagy halálukkal szolgálták legjobban városukat. 

A város több száz szülöttjét a német csapatok megsegítésére küldték a Szovjetunióba. Egy olyan háborúba, amely a legkevésbé nevezhető Honvédőnek, és ami a legkevésbé szolgálta a magyar érdekeket.

Az egyre közeledő frontok miatt végül 1944 őszére már tömegesen hívták be a szegedi polgárokat . Több esetben az egységek 40-50%-át tudták csak felszerelni fegyverrel, a 9. szegedi gyalogezred pedig egyes adatok szerint 70%-os vérveszteséget szenvedett. A legjobb rádiósok a város fizika tanárai, a legjobb felcserek a klinikák orvosai lettek, szinte válogatás nélkül rekrutálták Szeged lakóit.

1944 októberére 15–20 ezer lakos volt kénytelen elhagyni otthonát. A több ezer mozgósított közül körülbelül 3500 fő katonai szolgálat és harci cselekmény közben hunyt el, és ebbe a létszámba tartoznak a háború polgári áldozatai is.

Több mint 6000 szegedi, dorozsmai, algyői, tápéi és szőregi polgár halt meg szolgálat közben, munkatáborban vagy saját otthonában. Több tízezer szegedi vált hajléktalanná, lett hadifogoly, kellett menekülnie, vált kárvallotjává a második világégésnek.

Horthy Miklós nem egyszemélyben tehet minderről, de szerepe és felelőssége minden vitát felülírva tagadhatatlan. Neve városunk történetének nem csak azon korát fémjelzi, mely során egyetem érkezett ide és felépültek a Klinikák, de jóvátehetetlenül és megmagyarázhatatlanul azt a vészt is, amely városunkra pusztulást és gyászt hozott.

Szegedi képviselő nem adhatja nevét Horthy Miklós ünnepléséhez. Arra kérjük, Ön se tegye ezt!” – zárják levelüket.

A közlemény, vagy nyílt levél aláírói között Körmendi Zoltán elnök, Halász Noémi alelnök, Borsik Viktor elnökségi tag, Gera Imre elnökségi tag, Hegedűs Barnabás elnökségi tag, Mihálik Edvin frakcióvezető, Nagy Sándor képviselő valamint Urbán Tamás képviselő szerepel.