Egyidős a szegedi dómmal, a világ problémájának a kapitalizmust nevezte meg a szegedi püspök
A 92 esztendős, nyugalmazott szegedi katolikus püspökkel, Gyulay Endrével készített interjút a Szemlélek stábja. Ezen a beszélgetésen sok mindenről szó volt, többek között arról is, hogy miért nincs joga szerinte ahhoz egy egyházi személynek, hogy egy konkrét pártra való szavazásra buzdítson.
Videóinterjút adott a Szemléleknek az egyik legidősebb magyar katolikus püspök, aki maga az élő egyháztörténelem. A 92. életévében járó, nyugalmazott főpásztor egyidős a szegedi dómmal, épp az első, 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején volt elsőáldozó. Átélte a II. világháború borzalmait, valamint nem csupán ismeri, de alaposan meg is tapasztalta az „átkos” államhatalmi rendszer működését. A rendszerváltás hajnalán, 1987-ben szentelték püspökké.
Az otthonában készült beszélgetés során szóba kerültek az egyházfinanszírozás dilemmái, a hitoktatás aktualitásai, de a közélet és az egyházi vezetők kapcsolatára is kitértek. Érintették a paphiány és az egyházi megújulás témáját is. Az interjú első felében szó esett az egyházi oktatás helyzetéről.
Szerinte a szocializmus alatt Szeged környékén nem nagyon maradt meg a vallásosság.
Úgy véli, kár kiírni egy iskolára, hogy katolikus, ha a heti osztálymisére egy 28 fős osztályból 6–9 fő jár el és abból mindössze egy tud ministrálni. Jó a szelleme, jó a tanítási anyag is, de ami igazán katolikussá teszi, az hiányzik; baj van a példamutatással. Tud olyan iskoláról, amit egyházivá alakítottak, míg korábban ugyanannak a tantestületnek a fele párttag volt.
Többször is szóba került a Fidesz-kormányzat egyházpolitikája, illetve a politika és az egyház összefonódása. Gyulay Endre elmondta, „1987-ben lettem felszentelve püspöknek. '87-től kezdve az idént kivéve, minden alkalommal választás előtt egy jó bő hónappal vagy kettővel írtam egy körlevelet, amiben mindig benne volt egy dolog: az egyház tanítása. Soha nem volt benne, hogy X pártra, vagy Y pártra, vagy erre végképp ne. Ezt az ő dolga eldönteni, hogy ő a vallásával, erkölcsiségével összhangban találja-e. Ő döntsön”.
Felvetődött, hogy bőkezű az állami támogatás az egyház felé, amiért cserébe egy közvlemén-kutatás szerint lojalitást várnak el. A püspök erre azt mondta, hogy „nem lehet sem a pénztárcát az államhoz kötni, sem az államot az egyházhoz kötni, vagy fordítva”. Az egyházi törvénykönyv tartalmaz megkötéseket arra, milyen állami tisztségeket viselhetnek egyházi személyek, de a katolikusok saját szabályai kifejezetten tiltják a politikai szerepvállalást: „Politikai párthoz nem kötelezheti el magát” – tette hozzá.
Bizonyos ideológiák, mint például a genderelmélet nem férnek bele a keresztény értékrendbe,
viszont az egyházi személy akkor sem jelentheti ki a szószékről egy adott párt mellett, hogy „ez az egyetlen út”, legfeljebb magánvéleményként, de nem kényszerítheti rá a hívekre a saját álláspontját – magyarázta Gyulay. Az egyház és állam összefonódása szerinte nem helyes, de nem volt más út, minthogy a II. világháború előtt a nemesség által fenntartott intézményt az állam vette gondozása alá. A mostani támogatások felhasználását viszont problémásnak tartja: „most már olyan milliók mennek el, hogy nagyon nehéz elképzelni, hogy ez tisztességes”.
Megemlített egy új problémát, amit „állványimádásnak” nevezett:
szerinte sokak szerint az egyház célja minél több ingatlan megszerzése, miközben sokszor nem is tudnak funkciót találni ezeknek az épületeknek. Erre jó példa a Tóth Péter-ház Szegeden, bár mostanra lett forrás az évek óta romos állapotban, üresen álló épület felújítására: az SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola költözik ide.
Az interjú későbbi részében a kapitalizmust kritizálta. Amikor megkérdezik arról, hogy szerinte mi a magyar társadalom egy-két legfontosabb sebe, a püspök rávágja: „Az egész világ problémáját mondom: ez a kapitalizmus. A kapitalizmus mire épül? Arra, hogy én lenyomlak téged, és én ebből fejlődöm. Ez mi? Gyűlölet. Hogy nekem ebből hasznom lesz. Tehát ha ez nem szeretetre, nem segítésre, nem kiegészítésre megy, akkor máris baj van.”
Szerinte az államnak meg kellene adóztatnia a milliós fizetéseket, s ezek révén tehermentesíteni kellene az alacsony keresetűeket, mert a társadalmi olló egyre nagyobbra nyílik. A teljes beszélgetés Gyulay Endrével az alábbi videóban tekinthető meg: