Bányai Gábor találkozott az Úrral a 111 napnyi lélegeztetés és mélyaltatás után

Hétfőn említettük meg a kiskunhalasi járványkórház kapcsán Bányai Gábort, a Bács-Kiskun megyei fideszes országgyűlési képviselőt, akit a szegedi klinikán hoztak vissza szó szerint a halálból. Kedden jelent meg a magyar kormány támogatásával, a Mediaworks kiadásában egy 16 oldalas melléklet, melyben többek közt interjút készítettek vele is erről az ”élényéről”, ezt a 24.hu szemlézte.

Bányai az interjúban arról számolt be, hogy  február 18-án találkozott polgármesterekkel, ezután kezdett el kaparni a torka. Estére több koronavírusos tünetet is érzékelt, a PCR-teszt eredménye végül igazolta a gyanút: „Keddre a véroxigénszintem bezuhant 90 alá, azonnal mentőt hívtunk. Könnyes búcsút vettem a családtól, majd beszállítottak a kiskunhalasi járványkórházba. Másnap már lélegeztetőgépre tettek, mivel egy nap alatt 50 százalékig esett az oxigénszaturációm és így életveszélyes állapotba kerültem” – emlékezett vissza. Február 24-én tették mélyaltatásba.

111 napot kezelték intenzív osztályon; ebből 85 napot mélyaltatásban, 69 napot műtüdőn töltött.

Amikor megtudta, hogy lélegeztetőgépre kell tenni, tisztában volt vele, hogy bármi megtörténhet, így előtte még videóüzeneteket küldött a családjának, barátainak. Magához térve döbbenten tapasztalta, hogy nem tud beszélni és mindenhonnan csövek lógnak ki belőle.

„Igazán azonban csak akkor döbbentem meg, amikor közölték velem, hogy már május van, ezzel az információval egy darabig nem is tudtam mit kezdeni. (…) Az esetem valódi rémtörténet volt, velem az is megtörtént, amire előzetesen nem is gondoltak. Persze jó értelemben is, mert utólag azt mondták az orvosok,

a tüdőm annyira összeroncsolódott, a koronavírus miatt, hogy nekem a tudomány mai állása szerint meg kellett volna halnom.

A szívem azonban, bár kétszer is megállt, nem adta fel a harcot” – mesélte Bányai. Amikor felébresztették, még műtüdővel lélegzett, a sajátja nem működött. Béna volt a gyógyszerektől és az izomvesztéstől, majd ahogyan fokozatosan vonták el a fájdalomcsillapítókat, a csövek és a felfekvéses sebek miatt is elképesztő fájdalmai voltak, továbbá kínozta a lélegeztetőgép állandó csipogása is.

„Nem tudtam beszélni, és komoly gondot okozott, hogy képtelen voltam különbséget tenni nappal és éjszaka között, ezért esténként altatót kaptam. Ez nekem olyan depressziót okozott, hogy meg akartam halni. Könyörögtem az Istenhez, hogy vegyen magához.

Találkoztam is a teremtővel, aki felajánlotta a választás lehetőségét, és én hosszas vívódás után a maradás mellett döntöttem.

Hatalmas hatással volt rám, hogy találkozhattam az Úrral, akikben korábban is hittem, de most már tudom, hogy tényleg van, nem ment nyugdíjba” – fogalmazott. Elárulta azt is, hogy több mint tíz poszt-Covid tünet kínozta. Az izmai lassan épülnek vissza, az orvosok szerint az ágyban töltött idő kétszerese kell a teljes felépüléshez. „A bal lábam már jól működik, a jobb viszont még kevésbé, abban még egy izom nem dolgozik. A felfekvéseim lassan begyógyulnak. Talán karácsonyra újra a régi leszek, és ezért mindent megteszek, most úgy hetvenszázalékosnak érzem magam” – mondta.

Szerinte ha időben hozzájutott volna a vakcinához, akkor megmenekült volna a sok szenvedéstől. „Az oltással életet nyerhetünk” – zárta az interjút.