Úgy tűnik, nem múlik sem a smashed-, sem maga a burgermánia, mi vesz rá minket akkor arra, hogy újabb és újabb helyeket mutassunk be? Ahogy Jules a Ponyvaregényben megjegyzi: „Ez tényleg jóízű burger.” Nos, nincs tehát varázslat, jól kell összeállítani azt a 3–4 fő összetevőt, és még mindig kaphatók vagyunk egy cikkre.

Felsőváros lakói szerencsések, hiszen rövid időn belül két új burgerező is nyílt feléjük, és ha már nemrég megnéztük a Fat Ass Burgert, úgy kerek az összkép, ha a Bennyt is megmutatjuk!

A sztori két szálon indult, négy srác részben (komoly) vendéglátós múlttal és/vagy amerikai tapasztalatokkal elérkezett oda, hogy megvalósítsák régi álmukat, és nyissanak egy közös helyet. Szerencse, hogy erre pont a múlni nem akaró, újabb és újabb hullámokra felülő burgerlázban adódott lehetőségük.

Helyileg a Kereszttöltés utca Csaba utca utáni végén, egy tízemeletes aljában keressétek őket. Belépve rögtön a pulttal találjuk szemben magunkat, jobbra több boxszal a szellős vendégtér. Jó hír, hogy bár szeretjük nézegetni, ahogy készül a fast food, itt külön légtérben kerül erre sor, így egy kiadósabb ebéd után nem fogjuk úgy érezni, hogy át kellene öltözni. Az étlap a kisebb burgerekkel kezdődik, rögtön hárommal: alap burger, sajtburger és dupla sajtburger.

A méret okán meg kell jegyezni, hogy – az étlap szerint is – ezek kis hússal készülnek és kisebb bucival, de mindenkit megnyugtatunk, ez a megnevezés inkább arra jó, hogy a „nagyoktól” elválassza az étlap ezen részét, a jelző nem pejoratív.

A „kis” burgerek – az áruk okán is – egyszerűbbek, uborka, savanyított hagyma, ketchup és mustár található bennük, de hangsúlyozni kell, hogy ez az 1190–1990 forintos kategória. Igen, 1190 forintért már igen jó alaphamburgert kapunk, ropogós kérgű pogácsával és intenzív marhaízzel. Arra azért figyeltek a srácok, hogy a kis burgerek esetén is szépen kilóg körbe a hús, megvan az élmény ezen a szinten is.

Innen pedig kezdődik a felsőház, nő a buci és a húsok mérete is, a már standardnak számító 2×9 dekára. A ketchupot és mustárt különböző házi szószok váltják, a Benny’s Classic megáll 3390 forintban, és garantáltan jól is lakunk vele. Ha nemcsak a méretet, de az ízeket is szeretnénk feljebb tekerni, akkor a Benny’s Extra már jégsalátát (friss, ropogós zöld), bacont (további karamellíz) és hagymalekvárt kap. Ha nincs a havi ajánlat, akkor talán ez lenne a kedvencem, de érkezik még a végén egy titkos versenyző is ebbe a csatába.

Amennyiben pikánsabb vonalon érezzük magunkat otthonosan, akkor a Ranch Rider és a Ranch Extra jalapeñóval és jalapeñós ranch szósszal lehet a kedvencünk. A kettő közt – az Extra javára – szintén a jégsaláta és a bacon az eltérés.

Visszatekintve 7 burgert soroltam fel, mégsem zsúfolt az étlap, nem hatalmas, de mégis érezhető az eltérés a különböző tételek közt. Az Extra burgerek is megállnak 3790 forintban. A különlegességek előtt legyen szó a menüről és annak kötelező eleméről, a krumpliról, ami szintén házi fűszerezést kap; leheletnyit csípős, karakteres és rendkívül ropogós. Nemrég álltak át az 1×1 cm-ről a 8×8 mm-re, és bármilyen viccesen hangzik, 2 mm bizony eldönti, hogy egy krumpli a hamburger utolsó falatjai közben, vagy esetleg házhoz szállítás esetén is még élvezhető vagy sem. Ez az.

Dr. Peppert nem sok helyen kapunk a menühöz, itt szándék van rá, hogy egyedi, amerikai üdítők minél szélesebb választéka jelenjen meg idővel. Támogatjuk, mert mindig egy-egy új, érdekes ízvilágot ismerhetünk meg.

Kis kitérő után vissza a burgerek felé: Benny minden hónapban „kirándulni megy”, a kóstolásaink óta Mexikóban és Angliában „járt”. A korábbi, áprilisi El Macho burger habanero-lime szósszal, guacamoleval, sült kukoricával és paprikával, valamint lime-ban marinált lilahagymával meglehetősen egyedi ízeket hordozott – ez volt az első burgerem ott.

Májusban Anglia következett: a dupla cheddarral, baconnel, tükörtojással, hagymalekvárral és magos mustárkrémmel érkező Sir Reginald újfent szenzációs volt. A Benny’s Extrából már megismert lassan főtt, sűrű, édeskés hagymalekvár a karakteres mustárral talán a legjobb burger itt. Nem tudom, júniusban merre „viszik” tovább Bennyt, de már nagyon várom.

Hogy lehet, hogy az előbb írtuk, melyik a legjobb burger, és mindjárt újra hasonló megállapításra jutunk? Nos, úgy, hogy Bennyék komolyan veszik, hogy amerikai fast foodot mutatnak be nekünk, és nem álltak meg a smashed burgernél, hanem Sloppy Joe szószos szendvicseket is kínálnak nekünk. Aki evett–főzött már igazán jó sofrittóval kezdődő bolognait, biztos tudja, milyen, amikor minden falatban ezer íz köszön vissza. Nos, a Sloppy ragu valami hasonló, sokat elmond róla, hogy a burgerbe tálalva nem folyik, mert annyira be van sűrítve. Az említett olasz raguhoz hasonlóan ez is sok zöldségen indul, csak itt az angol zeller és a hagyma mellé paradicsom és répa helyett pritamin paprika társul. A fűszerezés is eltérő, persze: itt barnacukor, Worcestershire-szósz, ketchup és mustár a hozzávalók.

Három Sloppy burgert árulnak az alapon túl, egy csípőset és egy elsőre teljesen eszementül hangzó ementáli sajtos, szarvasgombás és majonézes változatot. Balázs, az egyik tulaj, akivel az első kóstolások után már szóba elegyedtem, ezt ajánlotta, és azt kell mondjam, igaza volt: ez volt az a burger, amire azt mondom, hogy olyan egyensúlyban van, ami ritka. A Sloppy szósz édeskés, fűszeres, az ementáli lágy, a majonéz pedig semleges kísérő lenne, ha nem lenne ott a fanyar szarvasgombaíz, ami az egészet beindítja.

A Sloppyra nem volt még kész a közönség, ezért apró változtatásként, hogy tényleg burger legyen, kap nemsokára egy smashed húspogácsát is. Kíváncsian várom, mi lesz, ha egy kis karamellizált marhaíz is beköltözik a ragu mellé.

Hogy legyen még miért visszatérni, nem említjük most a boxokat és a házi sütit (ráadásul van csirkemelles és vegán pogácsás burgerük is). Amire igazán felkaptuk a fejünket, az pedig egy április végi bejegyzésük volt, miszerint beszereztek egy Pit Boss pellet grillt, mert tervben van a low and slow BBQ-s vonal is.

Balázst faggattam még egy kóstolás alkalmával, azt mondta, a lényeg számára a buci, a hús és a sajt. Nos, a buci egy külföldről érkező, brióstésztájú – rendkívül jól pirítható és nem széthulló – fajta, a sajt sem hazai, a hús beszerzésének forrásait pedig mint szinte mindenki más, ők is titokban tartják. Ebből látszik, hogy alkotórészenként van kikísérletezve, hogy mi a legjobb. Hozzáteszem, az uborka is amerikai, eltér a hazaitól, egyszerre édesebb és savanyúbb is, amelyik falatba jut, azt biztosan feldobja.

„Real burgers real friends” – szól a mottójuk, ami kettős értelemben is igaz, mert nemcsak barátok készítik, de mindent megtesznek azért, hogy a sok házi megoldással a vendégek is barátként térjenek vissza hozzájuk.

Szélmalom Smashed néven tavaly indult a sztori Dorozsmán, onnan költözött be a Benny Szegedre, és úgy gondolom, jól tették. Régóta nem bonyolódunk bele „legjobb” vagy „top3” és hasonló témákba, arra ott vannak a 30 másodperces YouTube-, Insta- és Facebook-videók, de ha röviden kell a lényeg: a Bennyt megéri beilleszteni a már így is népes szegedi hamburgeres kedvenceink közé, mert lelkiismeretesen dolgozik a csapat, és mernek újítani. Szurkolunk nekik!

Ez a cikk a Sunseaty gasztroblog és a Szegeder együttműködésében jelenik meg. A Sunseaty szerzői független tesztelők: a kipróbált vendéglátóhelyektől sem pénzbeli, sem egyéb ellenszolgáltatást nem fogadnak el, az ételek árát minden esetben saját maguk fizetik. A tesztelés előzetes bejelentés nélkül, inkognitóban történik, a cikkben szereplő fotók csak néhány nappal később, utólag készülnek, ekkor már előzetesen egyeztetve.