Az, hogy a tűz nem érte el a faluszéli házakat, a helyszínen dolgozóknak és egy hatalmas kalap szerencsének köszönhető

Közel 100 hektáron égett a bozót tegnap Kiskundorozsma mellett, a tűz oltására körülbelül 11 katasztrófavédelmi egység érkezett, mind más városokból, hogy a szegedieket kisegítsék. A tűz nagyját tegnap sikerült eloltani, de az utómunkálatok még ma is tartottak.

Tegnap körülbelül délután 2 körül kaptam a fülest, akkor még azzal a felkiáltással, hogy „valami ég Rókuson!” Szerencsére még a kapuban kiderült, hogy nem is Rókusról volt szó, így nem indultam feleslegesen Szeged felé. A reptér mellett az 55-ösre fordulva meg is találtam a füst forrását, ahol a katasztrófaturizmus még csak épp fellángolóban volt, csakúgy, mint a bozót a főúttól 100 méterre, Kiskundorozsma felé. Ekkor még mindössze pár bámészkodó volt a környéken, de akit tudtak, a helyszínre érkező rendőrök megkértek, hogy hagyják el a területet, mivel maradni veszélyes lehet.

Természetesen a tűznek a közelébe sem mehettem, ezért még az 55-ösről csináltam pár képet, majd megfordultam, és a Dorozsmai táblák felől közelítettem meg a helyszínt, ahol a falu szélén már rengeteg helybéli nézte szörnyülködve, ahogy lángol a fél pusztaság. Hajunkba szépen komótosan pernye hullott, miközben néhányan már előre félve találgatták, hogy vajon eléri-e a tűz a faluszéli házakat. Az, hogy ez nem így lett, a helyszínen dolgozóknak, és egy hatalmas kalap szerencsének köszönhető.

Nem sokkal később két tűzoltóautó jelent meg, egyikőjük a Dorozsmai út felől jött, vizet hozott. A másik autó már a tűztől jött ki, és leparkolt a rémült kisfiú és az őt nyugtató apukája mellett a sarkon, hogy a tűzcsapnál újratöltsön. Mint szintén dorozsmai lakos, egy ideig csak álltam, és néztem a lángokat, amik a falu felől tökéletesen látszottak. Görcsbe ránduló gyomrom állapotán az sem segített, hogy kicsivel később még egy tűztornádót is sikerült lefotóznom, az ég felé mászó lángoszlop még ilyen távolból is félelmetes látvány volt.

Az oltási munkálatokat – tisztes távolból persze – a fél falu és rengeteg átutazó is figyelemmel kísérte, egészen este 9-ig, amikor sikerült felülkerekedni a lángokon, és az munka oroszlánrésze véget ért. A tűzoltók ekkor még – a falusiakkal ellentétben – nem mentek haza, még szerdán is a helyszínen voltak, és próbálták stabilizálni a tegnap még egészen esélytelennek tűnő helyzetet.

Kora délután a parázs itt-ott még fellobbant, füst gomolyog a terület felett, tartálykocsik egymást váltva igyekeztek a helyszínre, pótolni a már ellocsolt vizet, miközben a területen maradt tűzoltók néha szitkozódva, de fáradhatatlanul locsoltak le minden foltot, a gyanú legkisebb szikrájára is. A tüzet teljes mértékben ma délután 5 körülre sikerült eloltani, legalábbis ez áll a katasztrófavédelem közleményében.

Közel 100 hektár égett le Dorozsma, és az 55-ös főút között

Az, hogy ez pontosan miért történt, egyelőre csak találgatni lehet. Nem elképzelhetetlen a gondatlanság, de a szándékos gyújtogatás sem, viszont a tűz oka a hetek óta tartó szárazság is lehet, ami cselekvés híján egyre csak rosszabb lesz. A megyében több gazdától is hallottam már olyan feltételezéseket, hogy ha a Duna-Tisza közében a vízhiány nem lesz kiküszöbölve, az 10–15 éven belül a terület teljes elsivatagosodásához vezethet. Eközben persze ami száraz, és éghető az aszály miatt, az égni is fog.

Bár főleg csak nád égett a területen, a veszteségek nem állnak meg annyiban, hogy elkönyveljük, legalább a bozótot nem kell égetni. Ez a terület még az én ismerőseim körében is rengeteg embernek volt kedvelt pihenőhelye, ahol nyugodtan lehet futni, kutyát sétáltatni, vagy csak egyszerűen tenni egy sétát a természetben. Ennek nagy része most eltűnt, helyén pedig csak por, hamu, és feketére égett növényi maradványok vannak.

Ezenkívül a nádas, és a bozót rengeteg állatnak adott élőhelyet. Volt itt egy pár őz, rengeteg vadnyúl, fácánok, és egye vadmadarak, rovarok, bogarak, akik most mind költözni kényszerülnek, nem is beszélve azokról a szerencsétlen állatokról, akik valami miatt nem tudtak elmenekülni a tűz elől. Miközben a kárt próbáltam felmérni, néhány csontot is találtam, de valószínűleg nem kellett volna sokat kutakodni, hogy több is előkerüljön.

Kis balszerencsével, és rossz széljárással pedig akár a közeli szántóföldek, legrosszabb esetben pedig Kiskundorozsma széle is kigyulladhatott volna. Azért, hogy ezt sikerült elkerülni, merem feltételezni, hogy kollektíven, az egész falu hálás a Csongrád-Csanád megyei katasztrófavédelemnek.