Amikor a ma Szegedét a tegnap kamerájával nézzük

Mivel ugye nem feltétlen mai fényképezőgépek pörögnek mostanság keze-ügyében, azok gyakran felújításra szorulnak, de a restaurációt is ő maga végzi. Jelenleg egy 1934-ben gyártott orosz modell felújítása zajlik, de sok gépnél előfordul, hogy elenged a borítás ragasztója, így újra lesz szükség. Az a bizonyos Praktica volt az első, ami ilyen módon szorult javításra. Ő egy bordó bársonyborítást kapott.

Mint már írtam, William nem csak a fotózásban jeleskedik, így az ő díszleteit láthattuk a Bukowsky Ponyva című darabjában a REÖK-ben, melyről már írtunk korábban is Orosz Diána ruhái kapcsán. Sajnos a koronavírus miatt az előadás idén már nem lesz látogatható, de Dia szerint jövőre még műsorra fogják tűzni azt. Erre az alkalomra William ~40 négyzetméter felületre készített díszlettervet, melynek a végső kivitelezésében is segédkezett. Elmondása szerint erre nem volt túl sok idő, de az előadás stábjával végül sikerült elkészíteni. Ha több érdekel William munkásságáról akkor az am.i.wil Instagram-oldalon lehet további fényképeit böngészgetni.

Ogunde Williamet mindig is foglalkoztatta a képzőművészet. Már egészen pici kora óta rengeteget rajzol és fest, és a street art világa sem ismeretlen számára. Mivel a fotózás is érdekelte, úgy döntött, hogy megvásárolja első analóg fényképezőgépét, mely egy Praktica MTL3 volt egy 50mm-es, 18 blendeszélességgel megáldott objektívvel. Azóta pedig nincs megállás, a gépek kattannak William kezében (mivel azóta gyűlt több is az öreg Praktica mellé), képek pedig lesznek. Vagyis nem ilyen gyorsan.

Szóval akkor, hogy is lesznek azok a képek? Ez foglalkoztatta Williamet is, mivel Szegeden amúgyis mondhatni macerás a filmelőhívás és különben is mókásabb a mosdót használni sötétszobának és labornak, ezért döntött amellett, hogy ő maga fogja végigjárni a procedúrát, és maga kezdi előhívni a készült negatívokról fotóit.

Ehhez először egy előhívótank és annak orsója lett szükséges. A filmtekercset az utóbbira kell felfűzni teljes sötétségben, mivel a legkisebb fényfoszlány is rontja annak minőségét. Miután visszahelyeztük a tankba annak kupakján keresztül, tudjuk beleönteni az előhívófolyadékot. Ezt már világosban is csinálhatjuk. A folyadék egy kétkomponensű por egyliteres oldata, mely egy tucat tekercs felfedésére is elegendő. Miután filmtől függően 5–10 percet áztattuk a tekercset a tankban, kiönthetjük a benne lévő vegyszerlét. Már csak a stopfürdőben való áztatás marad hátra, melyhez William fixírsót (fényképfelvételek rögzítésére használt vegyi anyag, nátrium-tio-szulfát) is kever. Ez körülbelül négy percet vesz igényben, miután következhet a negatív kiszárítása.

A végül digitalizálásra került képek egy részéből láthattunk is egy kiállítást májusban a Grandban. Itt 25 kép szerepelt, melyeket az utazásai során készített William. A fotók előhívásánál és digitalizálásánál elmondása szerint nem célja a digitális fényképezőkkel elkészített képek reprodukálása, és pont attól lesz számára érdekesebb a végeredmény, hogyha az apróbb esztétikai hibák korrigálatlanok maradnak, de mivel feketefehér képekről beszélünk, szerinte a fény játéka, az árnyékok és a formák a legfőbb kompozíciós elemek.