Szeged országútjai: a 47-es eredetileg 43-as volt, a 43-as meg 46-os

A középkor Magyarországán az úthálózat a kereskedelem, a kézműipar és a katonaság szükségletei szerint alakult ki. Egységes koncepció a XIX. századig nemigen volt, aztán maga Széchenyi István vázolta fel az első országos úthálózatot, amelynek megvalósítása a századfordulóig folyamatban volt. 1890-ben, Baross Gábor minisztersége idején az útügyet törvénycikkel szabályozták, az utakat osztályokba sorolva: megkülönböztettek állami, törvényhatósági (vármegyei és városi), községi, vasúti hozzájáró, közdűlő és magánutakat.

A XX. század elejére az országba is megérkezett a gépkocsiőrület, ami az utak kiépítésénél és karbantartásánál új szempontok érvényesítését követelte meg. Az úthálózaton addigra már jobbára makadámburkolat (tömörített kőzúzalék-burkolat) feküdt, a forgalmasabb utak 2,70 méter szélesek is megvoltak. Az utak biztonságossá és jól használhatóvá tétele érdekében az első feladat a legforgalmasabb sugárutaknak a gépkocsiforgalom számára alkalmassá tétele lett. Az évekig tartó munka alkotta meg az ország fő közlekedési közúthálózatának gerincét, és alapja volt az utak számozási rendszerének, amelyet 1934-ben alakítottak ki.

Ez nagyjából azóta is úgy-ahogy azonos, a Budapest–Bécs például ma is az 1. sz. főút, és ez is épült ki legelőször. Az Alföldet határoló 3. sz. Budapest–Miskolc, az Alföldet átszelő 4. sz. Szolnok–Püspökladány–Debrecen és az 5. sz. Kecskemét–Szeged felé vezető főutak régi nyomvonalaikon épültek újjá, változás csak kevés helyen történt. Az 5. sz. főúton 1934-ben épített 22 km-es új nyomvonal, amely három község belterületét kerülte ki, autóversenyekre is használatos volt, erről írtunk is korábban, amikor Rudolf Caracciola 321 km/órás sebességével világrekordot állított fel az 5-ös út betonján.

Tehát elértük, hogy számot kaptak a főbb országutak, de milyen számuk volt a szegedieknek akkoriban? Egy az 1940-es évek végére datálható Magyarország autó- és távolsági térképe c. dokumentumban jól látható, hogy

• az 5-ös főút régen is 5-ös volt,
• a mai 55-ös azonban 54-es,
• a mai 47-es 43-as,
• a mai 43-as pedig 46-os.

A kisebb, kevésbé forgalmasabb utaknak nem volt számozása, illetve a Szegedről Kiskunhalasra vezető mai 5408-asnak kivételesen mégis: 526. sz. út. Az tehát biztos, hogy könnyen eltévednénk, ha ma ezzel a térképpel indulnánk útnak.

Azt a kérdést kár piszkálni, hogy miért számozták fel így az utakat, inkább az az érdekes, hogy miért és mikor számozták át őket. És itt jön a baj: jórofmán bármit ilyen infó fellelhető neten, archívumokban, régi újságokban, leírásokban, a magyarországi közúthálózat átszámozásával kapcsolatban azonban nem jártam sikerrel. A Magyar Közútnak is írtam, hátha tudják, de azt válaszolták, hogy megyei kollégáik közül a legrégebbi csapattag is csak az új számozást ismerte. Annyit elárultak, hogy a 70-es években már biztosan a jelenleg is érvényben lévő számozása volt ezeknek a közutaknak, ettől korábbi adatokat azonban ők sem tudtak adni.

Ami biztos, hogy a 40-es évek végén még a régi számozás volt, a 70-es években meg már az új. 1950 és 1970 között valamikor valakik valamiért átszámoztak egy csomó hazai közutat, és ez a feledésbe merült. Találtam egy 1995-ös könyvet Magyarország közútjainak története címmel, amitől a megváltást reméltem. Az egyik első dolog, amire felfigyeltem, hogy az 1955–1960 között felújított utak listáján szerepel pár ismerős, számunkra releváns út, a 43-as és az 54-es, mindkettő még a korábbi rendszer szerint, és ezzel le is szűkítettük, hogy 1960 és 1970 között történhetett az átnevezés.

A Csongrád megyei utak nevű kiadványban sem találtam semmi konkrétabbat, ám amikor már több óra kutatómunka volt a cikkben, a sokadig Google-keresés nyomán ráleltem a Közutak Hajdú-Bihar megyében című könyvben a 36. oldal alján található alcímre: Az úthálózat átszámozása. És bizony, ez arról szól, ami nekünk kell, igaz, a hajdú-bihariak szemszögéből nézve. Ami nem is akkora baj, elvégre a mai 47-es egyik vége épp oda vezet.

Az 1989-ben megjelent kiadványban arról írnak, hogy még 1965-ben indult el az utak rendezésének folyamata a KPM (Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium) 567.989/1965. sz. Közúti Főigazgatóság rendeletével, amely a főutakat első- és másodrendű kategóriába sorolja, az elsőrendű főutakat egy vagy kettő, a másodrendűeket kettő vagy három számjeggyel látja el. Az új rendet 1966. január 1-től kellett alkalmazni. A következő oldalon leírják, mely megyei utakat neveztek át, és itt bizony szerepel egy sorban, új számával a 47. sz. debrecen-szegedi másodrendű főút is, ami ugye addig a 43-as volt.

Tehát az 1934-ben számozást kapott utak egy részét, köztük több Szegedet érintőt is, 1966. január 1-ével számoztak át az új rendszer szerint. Megnéztem azt is, hogy a többi nagyvárosunk környékén milyen változtatásokat eszközöltek, kvázi a legtöbb főút új számot kapott, kivéve az egyszámjegyűeket. Debrecen, Miskolc, Pécs és Győr környékén is tucatjával kellett cserélni az útirányokat jelző táblákat, de igaz ez az ország legnagyobb részére.

Hogy az átszámozásra miért volt szükség, azt pontosan nem tudjuk, de abból kiindulva, hogy a Közutak Hajdú-Bihar megyében könyv „főutakon való rendcsinálás”-ként hivatkozza az átszámozást, feltételezhetjük, hogy tényleg csak nem találták már annyira logikusnak az 1930-as években kiosztott számozást, meg is nőtt az utak száma, és jobbnak látták felülvizsgálni az egészet.