A városrész, aminek keresztapja lett a polgármester

Képzeljük el, hogy kijelölnek egy új területet a lakosság számára Szegeden, azon házak épülnek, boltok, iskola, majd mindezt kvázi megkoronázva el is nevezik az új városrészt Botka-telepnek, mert hiszen Botka László polgármestersége alatt történt mindez. Egy város háborodna fel, ettől zengene az országos sajtó is, hogy mégis hogy képzelik, ki ez és mit gondol magáról. Ma elképzelhetetlen, az 1920-as években mégis az akkori polgármesterről, Somogyi Szilveszterről nevezték el a Somogyi-telepet, ami később ugyan Petőfi nevét vette fel, de egy időben a városrész lakói még keresztapának is hívták Somogyit.

„Valahányszor uj lakásrendelet kibocsátásáról szól a fáma, ugy a lakók, mint a háziurak lelkében titkos vágyakozások támadnak, mert az uj rendelettől mindenki a megváltást, a lakásínség fojtogató rémének elpusztítását várja. Aztán, mikor megjelenik az uj rendelet, kiderül, hogy a viszonyok nem változtak, maradt minden a régiben és a lakásnélküliek száma érthetetlen módon továbbra is szaporodik” – ezzel a felütéssel kezdődött az az 1922-es, a Szeged című napilapban megjelent újságcikk, amely elsőként foglalkozott az új lakótelep kérdésével. Pontosabban ez az első, amelyben már le van írva a Somogyi-telep elnevezés. Ekkorban még nem hívták így hivatalosan, de valószínűleg – mivel a polgármester jelölte ki a területet – a nép adta a nevet.

Telep Tápénál

Trianon miatt elképesztő mennyiségű ember célozta meg Magyarország belsőbb, „megmaradt” területeit, hogy ott találjon magának és családjának új otthont. 1910 és 1930 között több mint 22 ezer fővel növekedett Szeged népessége is, és ezeknek az embereknek lakhatásra volt szüksége, amit a háború által megtépázott országban csak lassacskán kaphattak meg. A „tápéi kapunál”, azaz Tápé falu és Szeged között, az 1920-as évek elején jelöltek ki közel 400 háztelket, hogy ezzel is enyhítsék a fortyogó lakáshiányt.

Ezeken az agyagos, gödrös feketeföldeken munkások és kisemberek – ácsok, lakatosok, kőművesek – építkeztek, meg néhány tisztviselő. Jellemzően vályogházakat raktak, melyeket az 1940-es belvíz sorra, százával pusztított el. Amikor már nagyjából betelepült a környék, ez úgy az 1940-es évek eleje, több mint ezer háza volt a Somogyi-telepnek, és lényegében ennek volt köszönhető, hogy az ekkor már ezeréves múlttal rendelkező Tápé és Szeged végleg összenőtt (bár arra, hogy hivatalosan is a városhoz csatolják a községet, egészen 1973-ig kellett várni). 1924-ben a jól ismert rózsaszín templom helyén már sátor jelezte, hogy valami épülni fog ott. Aztán lett itt még iskola és óvoda is, a mai buszforduló környéke igazi mikrovárosközpont lett.

Az 1918 októberi forradalom után is hivatalában maradt, megpróbált alkalmazkodni a változott körülményekhez. Az 1920-as évek elején, amikor a mai Petőfitelep is kialakulóban volt, Somogyi már évek óta polgármesterként dolgozott, de a köznyelv által esztendők óta róla elnevezett Somogyi-telep csak 1924. július 6-án, vasárnap kapta meg hivatalosan is ezt az elnevezést.

A szombati újságban úgy írtak erről, hogy másnap jelentős ünnepe lesz a telepnek, ugyanis ekkor hallgatják itt az első misét a helyiek, s választják meg népgyűlésen a választmányt, amely arra van hivatva, hogy ügyeiket képviselje majd. De volt más is készülőben.

„A Somogyi-telep egészen különleges alakulat. Voltaképpen a városi lakásínség hozta létre, egyébként természetes, fejlődő, folytatása Szegednek. Igy alakultak ki másfelé is a nagyvárosok, igy terjed a mi régi területünk is amelyet idővel csak a körtöltés választ majd el a Somogyi-teleptől. A vasárnapi népgyűlés műsorán az a pont is szerepel, hogy hivatalosan, kormányszóval is kapják meg a Somogyi-telep nevet. Azt hisszük, ehhez nem is kell olyan nagy formaság, mint ahogy remélhetőleg nem jelenti ez az igyekezet a várostól való elszakadást. A telep szegény emberek gyűjtőhelye és sokkal jobban érezheti magát a gazdag Szeged részeként, mintha önállóságról ábrándozik. Akkor lennének ezek igazán szegények” – fogalmazott a Szeged újságírója. Ha lettek volna kommentelők akkor is...

Az ünnepség egyébként reggel 7 órakor kezdődött, amikor a vasúti dalárda és zenekar muzsikaszóval járta be a telepet. Bús páter gyóntatott, majd szentbeszédet mondott a fentebb már említett sátorban. Utána a szabadon hagyott templomhelyen felállított sátorban Várhelyi József prépost celebrált misét. Az ünnepségen természetesen részt vett a polgármester, de meghívást kapott a teljes tanács is.

A keresztapa

A mise után Somogyit a helyi választmány örökös díszelnökévé tették meg, a polgármester kultusza azonban nem állt meg itt. Fél évvel később már úgy beszéltek róla bizonyos körökben, mint „Somogyi-telep keresztapja”, akihez úgy vonultak a népek a városházára, mint Szabó Bálint, amikor piacbezárást akar megakadályozni.

Az első óvoda 1929-ben épült, a Gábor Áron utcai óvodát 1932-ben adták át, de mellette, a Göndör soron 1946-ban egy 25 férőhelyes bölcsődét is avattak. A villamosáramot csak 1933-ban vezették be a telepre, ahol egyébként ekkoriban még számozott utcák voltak. A Fő téri Jézus Szíve templom végül csak 1935-re készült el, de ami még abszurdabb, hogy felszentelésére 2007-ig vártak.

Nevet csak a polgármestertől

A cikk elején már felhoztam egy párhuzamban Botka Lászlót és Somogyi Szilvesztert, és most újra megteszem, mivel Botka most közel két évtizede a város polgármestere, és nem ő volt az egyetlen, aki ennyi ideig ült a sárga torony alatt. Somogyi 1915–1934 között, egészen hatvankét éves korában bekövetkezett halála napjáig vezette Szegedet.

1915 januárjában hunyt el a város korábbi polgármestere, Lázár György, aki 1904 óta töltötte be a pozíciót. Utódjául a közgyűlés választotta meg február Somogyit, aki addig rendőrfőkapitány volt. Az új polgármester első feladatait ekkoriban a második évébe lépett világháborús helyzet határozta meg, így első fontos intézkedése az volt, hogy 1915. július 24-én szerződést kötött a Back-féle malomüzemmel a város lisztellátásának biztosítására.

Egy 1925 januári cikkben arról ír a Szeged, hogy „Tar József tanárnak, a Somogyi-telep esküdtjének vezetésével nagyobb küldöttség kereste fel a telep keresztapját, dr. Somogyi Szilveszter polgármestert. Bejelentették, hogy megalakult a Somogyi-telepi Népkör és Ifjúsági Egyesület”. Azért mentek egyébként, hogy arra kérjék a polgármestert, a dóm helyén régen álló, ekkoriban lebontott belvárosi templom téglaanyagából adjon a város megfelelő mennyiséget a telepnek, hogy templomot építhessenek. Hiába a seggnyalás, a polgármester azt válaszolta, templomépítésre nem adhatja oda a város a régi téglákat, mert azokat már más célokra elígérték.

Somogyi Szilveszter 1934. május 11-én hunyt el, az újonnan épült dóm kriptájába temették. A telep még egy ideig viselte nevét, de az oroszok érkezésével és a nagy közterület-átnevezésekkel együtt ezt is megváltoztatták, Somogyi-telepből 1949 júliusában Petőfi-telep lett, amit ma is így hívunk, mindössze a kötőjel került ki a névből. Az addig amerikai mintára számozott utcanevek 1962-ben kaptak rendes neveket.