100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Megsérült a gerince a Szolnok mellett kigyulladt Gripen pilótájának a katapultálás során, a tisztet megműtik – közölte az Észak-Pesti Centrumkórház-Honvédkórház az MTI-vel hétfőn.
A „vadászgép pilótája jól van”. A vizsgálatok szerint a katapultálás során gerincsérülést szenvedett, ezért műtéti beavatkozásra van szüksége, amelyet a tervek szerint kedden végeznek el a Honvédkórház szakemberei.
Kürtös László, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára csütörtök délután Facebook-oldalán beszámolt arról, hogy meglátogatta a sérült pilótát a Honvédkórházban. Közlése szerint a pilóta jó hangulatban volt, és egyik első kérdése az volt, mikor ülhet újra repülőgépbe.
Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter szintén meglátogatta az 51 éves tapasztalt pilótát, aki közel 2000 órát repült már, ezek egy részét nemzetközi műveletekben.
Katapultáláskor a túlélési esély ugyan 92 százalék, ez egy nagyon megterhelő és veszélyes művelet. Főleg akkor, ha a gép már a földön van, ahogy a Gripen-baleset esetében is történt. Méghozzá azért, mert nagyon kevés a tér az ejtőernyős lassulásra, a földet érés így kemény lehet. Íme egy katapultos videó, amely egy amerikai F-35B típusú, függőleges fel- és leszállásra is képes repülőjének hibás landolásakor készült:
A katapultálás alapvetően két szakaszból áll. Először a pilótaülés alatt található, rakétahajtóművekhez hasonló szerkezetek aktiválódnak, és az ülést a géphez képest mintegy 30 méteres magasságba repítik. Ezt követően, a magasságtól függően, egy vagy több ejtőernyő nyílik ki. A legsúlyosabb sérülések jellemzően már az első szakaszban következhetnek be – írja a raketa.hu.
A katapultálást túlélők 20–30 százalékánál gerinctörés is előfordulhat, mivel a rakétahajtóművek beindulásakor a testet a gravitáció 18-szorosának megfelelő gyorsulás érheti. Az ülés gyorsulása akár 140–160 m/s² is lehet, ami függőlegesen terheli a gerincet. Egy B–1-es bombázó pilótája például arról számolt be, hogy katapultálás után 2,5 centiméterrel alacsonyabb lett.
A gerinctörés mellett a rögzítőhevederek miatt vállsérülések, horzsolások és kulcscsonttörések is előfordulhatnak. Fontos a megfelelő testhelyzet is, mert ha a pilóta valamelyik testrésze beleakad a fülkébe a rakéták aktiválódásakor, súlyos sérülést szenvedhet. A későbbi szakaszokban szintén jelentkezhetnek veszélyek, például a nagy sebességű szél miatt.
A főernyő működését a magasság határozza meg: 3 kilométer alatt először egy kisebb, stabilizáló ernyő nyílik, majd automatikusan a főernyő is. 6–9 kilométer között csak a stabilizáló ernyő nyílik ki, hogy a pilóta minél gyorsabban elhagyja a hideg, oxigénszegény környezetet. Az oxigéntartály körülbelül 8 percig elegendő, nyitott ernyővel viszont akár 20 percig tartana a süllyedés.
A főernyő nyílása önmagában is okozhat zúzódásokat és horzsolásokat, a szél pedig a végtagokat is hátracsaphatja. A rakéták indulásakor a sisakkal együtt mintegy 7 kilogrammos fej 9 g gyorsulás mellett 63 kilogrammos terhelést jelenthet a nyaknak, földet éréskor pedig lábtörés is előfordulhat.
