Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök indítványa alapján alaptörvény-ellenesnek nyilvánította az Országgyűlés december 12-én elfogadott, a kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről szóló törvényének több pontját, írta a testület közleményében.
„Ha lehetőséget kapok rá, személyesen szeretném megvédeni a kastélytörvényt az Alkotmánybíróságon” – írta még január elején Lázár János a Facebook-oldalán. A miniszter végül csak írásban fejthette ki álláspontját. Az Építési és Közlekedési Minisztérium által kidolgozott törvényt ugyanis előzőleg nem írta alá Novák Katalin köztársasági elnök, hanem kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál, hogy az vizsgálja meg annak az Alaptörvénnyel való összhangját.
Az Alkotmánybíróság január 16-i határozatában végül megerősítette az államelnök érvelését. Az indoklásban azt írták, „nincs megjelölve az a közcél, amely a magántőke törvény szerinti bevonását szükségessé, sőt elengedhetetlenné teszi”, valamint a törvényben „nem adnak kellő garanciát” a nemzeti vagyon védelméhez.
A testület szerint a jogalkotónak figyelemmel kell lennie a nemzeti vagyon védelmével kapcsolatos állami érdekekre, valamint ezzel összefüggésben a nemzeti vagyonnal való felelős és átlátható gazdálkodás követelményeire is. Az alaptörvényben megahtározott rendelkezések a biztosítékai annak, hogy
„a nemzeti vagyon ne mindenfajta korlátozás nélkül legyen elidegeníthető, hanem csak törvényben meghatározott célból, főszabályként az értékarányosság követelményét érvényesítve.”
A döntés azt jelenti, hogy a törvény nem hirdethető ki, hanem az alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében az Országgyűlésnek újra kell azt tárgyalnia.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Lázár korábban arról beszélt, szerinte az ellenzők nem szakmai, hanem politikai alapon támadják az új jogszabályt, mert „szándékosan összemossák a magántőke ellenőrzött bevonását a magánosítással, a nemzeti vagyon megőrzését annak eltékozolásával”. „A nemzet épített örökségének megőrzéséhez szükség van erre a törvényre.” Mint írta,
„a törvény megőrzi és kifényesíti a családi ezüstöt, nem pedig elkótyavetyéli”.
Lázár a kastélytörvény visszadobásakor ennél erősebben fogalmazott. Akkor úgy vélte, „ha rosszhiszeműen értelmezem, akkor viszont értem a mai döntést: gyávaság és régi kommunista reflexek vannak mögötte. Remélem, tévedek, és az elnök jogászai csupán nem olvasták a törvényt, vagy nem értik annak lényegét.”