A szétterülő, lapos településekkel saját életkörülményeinken rontunk

A Másfélfokon jelent meg egy írás arról, hogy továbbra is növekszik a beépítettség és területhasználat Magyarországon, miközben az egy főre jutó önkormányzati tulajdonú zöldterületek nagysága csökken. Ennek a trendnek a megfordításával jobb életkörülményeket is teremthetnénk magunknak, ami nem utolsósorban a klímaváltozás negatív hatásaihoz való alkalmazkodáshoz is hozzájárulna a szerzők szerint.

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése szerint „Magyarországon tulajdonképpen már nem található a társadalmi-gazdasági tevékenység hatásaitól mentes táj”. A beépített területek növekedése veszélyt jelent többek között a különféle ökoszisztémákra, élőhelyekre, továbbá a víz körforgását zavaró mértékben befolyásolhatja, írják.

Az anyagfelhasználásból adódó problémáktól eltekintve a rossz infrastrukturális tervezés és a nyakra-főre való beépítés más szempontból is rossz.

Településeink növekvő kiterjedése, elterülése még több embert kényszerít ingázásra, amit sokan autóval oldanak meg. 

Ez tovább növeli a zaj- és légszennyezést, a dugókat és a zsúfoltságot. Városaink viszont akkor lesznek élhetőek, ha ki tudunk szállni az autóból, és egy nagyvárosban is 15 percen belül el tudunk érni minden fontos szolgáltatást.

A beépítettség tovább fokozhatja a városi hősziget-hatást is, mely a hőhullámok során jelentősen megnövekvő halálozási rátákban mérhető. A mesterséges felszínborítás, a vízzáró felületek kiterjesztése megnöveli a villámárvizek kockázatát is, különösen ha a nagycsapadékos időszakok száma is növekszik.

Fotó: Bálint András / Szegeder

Míg akár az uniós, akár a globális kibocsátás-csökkentési célokat meglehetős kritika vagy értetlenség fogadja itthon, addig a területhasználattal és beépítettséggel egy olyan beavatkozási pont van a kezünkben, amivel közvetlenül a helyi lakosság érdekeit tudnánk szolgálni” – írják.

Dombi Mihály, a Budapesti Gazdasági Egyetem tudományos főmunkatársa korábban rámutatott, a kibocsátás-csökkentés hazánkban inkább csökkenés volt, azaz nem irányítottuk, hanem csak megtörtént velünk: „(...) kibocsátásaink nagyon kismértékben csökkentek a tervszerű cselekvésnek köszönhetően, azokat szinte minden esetben fájdalmasan elszenvedte a magyar gazdaság és társadalom (...)”.