Az állam a Kisfaludy Program keretében 5 milliárd forinttal támogatja Kreinbacher József „pezsgőkirály” projektjét, mely nem egy szállodahajó, hanem egy látogatható, interaktív attrakció lesz, rendezvényeket tartanának majd rajta – Budapesten. A Telex információi szerint Kreinbacher további turisztikai terveket is szövöget Budapestre és országosan, mint például a Gellérthegyi Sikló projekt, amely jelenleg szünetel.
Kreinbacher József, a projekt ötletgazdája és tulajdonosa, nem kívánta részletesen nyilvánosságra hozni a IV. Károly-projektet, ez azonban megváltozott, amikor a Chain Bridge Experience Kft. nyilvánosan 5 milliárd forintos támogatást kapott a Kisfaludy turisztikai programtól, ami az ellenzéki képviselők és a sajtó érdeklődését keltette fel. Kreinbacher szerint nem a támogatás kritikája, hanem a projekt bejelentésének módja okozott számára aggodalmat.
Kreinbacher célja az, hogy Magyarország és Budapest ne csak természeti adottságaival, hanem a kínált élményekkel is a világ élvonalába kerüljön. A tervek szerint egy emblematikus magyar gőzhajót, a IV. Károlyt építenék újra, ami Szegeden mint Szőke Tisza II. lett ismert, és a budapesti Széchenyi térnél, a Lánchíd pesti oldalán turisztikai látványosságként és rendezvényhajóként működtetnék. A hajó a Habsburg Birodalom fénykorát szimbolizálná, és emblematikus helyen lenne kiállítva.
A hajó belső kialakításáról még kevés információ van, de három rendezvényterem lesz benne. A turisztikai élmény maga a hajótest lesz, ahol digitális és interaktív időutazás várja a látogatókat. Kreinbacher a Madame Tussaud budapesti kiállításán keresztül már bizonyította érzékét a részletek iránt, fogalmaz a Telex.
A IV. Károly egyik teremében például egy szovjet tank belsője lesz másolva, ahonnan Budapest panorámája látható. A hajó építése és kialakítása mellett a környék infrastrukturális fejlesztéseit is magában foglalja a projekt. A hajó másolata lesz az eredetinek, tehát a Szőke Tisza II. roncsát valószínűleg nem viszik el Szegedről.
Az új hajó belső magasságát a mai emberi magasságokhoz igazítják, tehát a méretekben lehetnek majd eltérések. Kreinbacher szerint a projekt költsége 10–12 milliárd forint lehet, beleértve a hajó és a környezete átalakítását. A hajó replikáját a révkomáromi (Komárno) hajógyárban készítik el.
Az eredeti hajóról tavaly részletesen számoltunk be, de akkor még csak sejteni lehetett, hogy milyen jövők várhatnak rá. Cikkünk alább olvasható.
Rögös utat járt be a Szőke Tisza, mire a szeged-tápéi téli kikötőben végezte a partra vontatva, rozsdában és meg nem valósult álmokban fürdőzve. Kezdetben például nem is így hívták, és eredeti szerepe nem a szórakozni vágyók kiszolgálása volt, mint amiről Szegeden híressé vált a XX. század végére. A hajótest most szárazföldön pihen, kérdés, lesz-e belőle újra igazi gőzös.
Kreinbacher, aki az ország egyik leggazdagabb embere, a Metál Holding Hungária Zrt. tulajdonosa, az IV. Károly-projektet inkább szívügynek tekinti, amellyel pozitív nyomot akar hagyni Budapesten. A projekt megvalósítása mellett számos más turisztikai terve is van, de ezekről egyelőre nem árult el részleteket. A IV. Károly belsőépítészeti feladataiban Herrer-Y Marchez Caesar Miklós vesz részt, a külső megjelenésen és a tervezési munkákon több hazai cég is dolgozik. A hajó nem saját erővel, hanem vontatással érkezik majd Budapestre, és tízévente fenékkontrollra szorul.
De milyen volt az eredeti IV. Károly gőzhajó? Belső elrendezése nem tükrözte az első világháborús időszakot, inkább a békeidőknek megfelelően pompás díszítésekkel rendelkezett, mint például finoman megmunkált fém-, fa-, kárpitos- és üvegesmunkák. A hajó két kifinomult kétkaros díszlépcsővel is büszkélkedhetett, amelyek méltóak voltak egy korai 20. századi gőzöshöz.
A háborút követően a hajók számos kalandot éltek meg. Az IV. Károly és társa, a Zita Királyné, számos állami és polgári rendezvénynek adott otthont, köztük az 1938-as Eucharisztikai Kongresszusnak, és Szent István király emlékére a Szent Jobbot is szállították a Dunán. Az IV. Károly öt keresztelésen esett át: második neve Sas volt, majd Szent Imre, és a második világháború után Felszabadulás néven közlekedett a Dunán egészen 1979-ig, amikor Szegeden megkapta végső nevét, a Szőke Tiszát, amely névvel ez a második hajó volt a városban.
De térjünk vissza egy kicsit a háború utánra. A Szőke Tisza 1958-ban visszatért az újpesti hajógyárba, ahol átalakították turistahajóvá. Az átalakítás során a hajó új funkciókat kapott, többé nem a békeidők fényűzését, hanem a munkásosztály kiszolgálását célozta.
Fotó: Gál József / Fortepan
Az 1964-es Dunántúli Naplóban megjelent rövid élménybeszámoló is ezt mutatja: „Már maga az út is nagy élmény volt. A Felszabadulás gyönyörű két emeletes hajó, nagyon kényelmes, kielégíti a legkényesebb igényeket is. Szép volt felhajózni Bécsig a Dunán, bár kerek 24 óráig tartott az út, nem úntuk el. Mi százhatvanan utaztunk az ország minden részéből kertészeti, szőlészeti szakemberek. Baranyából ketten voltunk, a csertői tsz elnöke meg én.”
1972-ben a hajó utoljára fogadott vendégeket turistahajóként. A MAHART vezérigazgató-helyettese, Schuster József szerint egyszerűen elöregedett, és a vállalatnak nem volt pénze új hajó beszerzésére. Szegeden a Szőke Tisza állóhajóként működött tovább, miután a város már rendelkezett egy Szőke Tisza nevű hajóval. Az eredeti Szőke Tisza hotelként működött, amíg 1979-ben el nem bontották, és az új hajót vásárolták helyette.
Az 1980-as évek elején a Szőke Tisza II. étteremként, majd a '90-es évek végén diszkóhajóként működött, állapota azonban annyira leromlott, hogy csak a hajó orránál lévő strand működött tovább. 2000-ben a tápéi kikötőbe vontatták, többször gazdát cserélt, de a helyreállítással senki sem foglalkozott komolyan. Egyik tulajdonosa például betonnal öntötte ki a hajótest alját, ami csak rontott az állapotán.
2012-re a hajó története végére ért, annyira elöregedett, hogy középen megtört és megsüllyedt. A Mahart Tiszayacht végül a hajó elbontásáról döntött, amit csak részlegesen hajtottak végre.