A Madách Imre 410-es körében nagyon pozitívan fogadott a bizottság, ők is azt mondták, hogy nagy a részvétel, és délelőtt tömve voltak a folyosók. Náluk az 1023 bejelentett főből már 588-an szavaztak. A bizottság tagjai nagyon örültek az első szavazóknak, sőt, meg is tapsolták a fiatalokat, akik az idei évben vesznek részt választáson először. Arról számoltak be, hogy egyébként sokan voltak első szavazók, és általában véve fiatalok is.
Kérdeztem az ott dolgozókat a népszavazásról, amiről szinte kivétel nélkül mindenki azt mondta, ők nem is értik, hogy mi ez egyáltalán, és furcsának tartják az egészet. Elmondásuk alapján nem egyértelmű, hogy milyen kérdésre kéne mivel válaszolni, és nagyon sok a választó is, akik össze vannak zavarodva emiatt. Az idősebbek egyébként 90%-ban kérik a kérdőívet, mondván, „van unokájuk”, amire az egyik bizottsági tag csak tágra nyílt szemekkel néz, hogy „de ez nem erről szól...”.
A Madáchban négy embert is sikerült elcsípni, akik nyilatkoztak, ebből ketten egy fiatal pár voltak. Egyikőjük említette, hogy nagyon jó lenne, ha legalább nem kétharmada lenne a Fidesznek, mire a másik rögtön rávágta, hogy az lenne a jó, ha sikerülne a kormányváltás. A népszavazási ívet pedig nem értették, és nem is értettek egyet a kérdésekkel, mivel ők még soha nem találkoztak az íven felsorolt problémákkal. Egyikük pusztán csak propagandának tartja, semmi többnek.
Sikerült beszélgetnem egy hölggyel, aki a Fideszre szavazott, ő azt mondta, akkor lenne boldog, ha Orbán Viktor maradna a miniszterelnök, más nagy reményei nincsenek. A népszavazást nem igazán érti, és nem is ért vele egyet feltétlenül, de azért vannak olyan kérdések rajta, amikkel személy szerint még nem találkozott, de nem is szeretne a jövőben. Utolsó megkérdezettem egy idős úr volt, aki amint kimondtam, hogy riport, rögtön rávágta, hogy neki ma nagyon jó napja van, az ellenzékre szavazott, és két X-szel adta le a népszavazási ívet, majd megköszönte, hogy megkérdeztem, és elment.
Fotó: Bálint András / Szegeder
Fotó: Bálint András / Szegeder