Egyeztetést kezdeményez Tarr Zoltán leendő társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterrel a Szegedi Szabadtéri Játékok támogatásáról Stumpf Péter, a Tisza Párt szegedi országgyűlési képviselője. 

„0 forinttal támogatja a Szegedi Szabadtéri Játékokat az Orbán-kormány, de Orbán Ráhel színházi előadására 300 milliót, egy fideszes kocsmának 180 millió forintot ítéltek oda” – fogalmazott közösségi oldalán Stumpf, aki szerint a Szabadtéri „Szeged egyik büszkesége, a magyar kulturális élet meghatározó eseménye”, ami turisták tízezreit vonzza a városba minden évben. „A leköszönő kormánynak mégis fontosabb volt a miniszterelnök családját és a fideszes celebeket támogatnia.”

Azt írta, a Tisza-kormány „becsüli, tiszteli és a jövőben támogatni fogja a szegedi kultúrát”. Erre kommentben reagált Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok főigazgatója, aki megköszönte a felvetést. „Tisztelt Képviselő Úr! Köszönjük a kiállását és a támogatási szándékot! Színházunk nagyon szívesen egyeztet a további kérdések kapcsán” – írta.

Egy napja írtuk meg, hogy nem támogatja tovább az állam a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A szervezők pályázatot adtak be a 95. jubileumi évad lebonyolítására, azonban a Kulturális és Innovációs Minisztérium elutasította a kérelmüket. Az indoklás szerint a pályázat szakmailag nem kellően megalapozott. Hogy pontosan mi a tárca problémája a pályázattal, az nem derült ki, Barnák László ugyanakkor közösségi oldalán reagált a döntésre: „A 95. jubileumi évadára készülő Szegedi Szabadtéri Játékokat egyetlen tollvonással söpörték le az asztalról. Ennyit ér az ország legrégebbi és legnagyobb szabadtéri színházi fesztiválja a Kulturális és Innovációs Minisztérium legutóbbi döntése alapján.”

A döntést Botka László szegedi polgármester is méltánytalannak és elfogadhatatlannak nevezte, és azt írta, mindezek ellenére megtartják a rendezvényt.

Tarr Zoltán egyébként éppen kedden mutatta leendő tárcáját. Azt írta, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumot a szabadság, az autonómia tisztelete és a párbeszéd fogja jellemezni, a színház-, tánc- és zeneművészet számára pedig kiszámítható finanszírozást és teljes szakmai függetlenséget garantálnak a kőszínházaktól kezdve a független társulatokon át a zenekarokig. Úgy véli, az állam feladata „nem az ízlésdiktatúra, hanem a zavartalan alkotómunka feltételeinek megteremtése”.